|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.13. 18:50 - |
 |
[12-1]
Nate
- én sem értem… - erőltetett mosollyal az arcán vonta meg a vállait, mikor Aya az apjáról beszélt. Ha Nate sem érti a saját apját, akkor sajnos nem várhat egy olyan személytől erre magyarázatot aki még csak nem ismeri személyesen őt. Bár ezzel a lány nem veszített sokat, sőt inkább csak nyert az ügyön, hogy a nyáron nem töltött náluk pár napot
- Amúgy szívesen megfésüllek én, de ha véletlen megtépem a hajad akkor nem éri beszólni! – vigyorodott el ahogyan elképzelte a jelenetet. Bár néha a saját, rövidke hajával is problémába esik, akkor mi lenne Ayame hosszú hajával…
- Tudod, hogy mennyire romantikus vagyok – ennél jobban nem is süthetett volna Nate szavaiból az irónia, mint az imént. Még régen talán párszor próbálkozott a romantikával és annak rejtelmes dolgaival, de rákellett jönni-e, hogy ez nem az ő asztala. Inkább megmarad a közvetlen és egyenes dolgoknál. Amúgy is minek a gyertyafényes vacsora? Ha valakik szeretik egymást sötétben is vígan elzabálnak együtt, talán az még viccesebb is, mint a nyáltól csöpögős gyertyás vacsi… |
Ayame
-Hát igen, de...El voltam amúgy...-mosolygok Nate-re.
Elhúzom a számat. Már majdnem mondtam valamit, de inkább lenyelem, mert nem akarok gonoszat mondani az apjára.
-Én..:nem értem apukádat...-rázom meg a fejem, és ennyivel le is zárom a dolgokat. Morcosan nézek rá mikor összekócolja a hajam.
-Mostantól te fogsz megfésülni Nate! -tartom az orra elé fenyegetően a mutatóujjam. Ahogy maga után húz, szaporázom a lépteim hogy beérhessem, majd ránézek.
-Fuu...Hát ez irtó romantikusan hangzott....-nevetek fel miközben kinyújtom rá a nyelvem. |
Nate
- Szóval mind végig egyedül dekkoltál ebben a kócerájban? – hüledezve bámult az előtte ülőre.
- Egyébként igen. Nem volt más választásom szóval… - félre vonva ajkait vonja meg a vállát. Már csak bele gondolva is hasogatni kezdenek a térdei. Borzasztó mikor valakit a saját apja hajszol a sírba
- De még egyben vagyok. Rengeteget kérdezett a suliról, meg persze az itteni csapatról. Más nem is érdekelte. Valójában abban se vagyok biztos, hogy ez érdekelte-e mert mielőtt válaszolhattam volna a saját csapatát ajnározta. – vigyorodott el, majd lassan feltápászkodva a homokból húzta fel magával Aya-t is.
- Van kedved valamit csinálni? Ez az utolsó pár nap lehetne csak a miénk – összekócolva a lány hosszú haját sompolygott az orra alatt, majd mielőtt még Ayame bármilyen reakciót produkált volna, összefonta az ujjaikat és elkezdte a tábor irányába húzni őt. |
Ayame
-Persze. -húzom el a karom, amibe belecsípett. Nate-hez ez hozzá tartozik, és én ezzel együtt szeretem őt.
-Persze hogy nem...Eszembe se jutott...Még Rinnel sem találkoztam, pedig tudtommal ő is itt van...És Tenshi-vel...Azaz Taeminnel sem...-húzom el bánatosan a szám.
-Se YOval, se senkivel.,..Basszus, amúgy nem is csináltam semmit! Zenéltem, meg aludtam, meg ettem, és egyébént itt üldögéltem kint...Nem nagyon tudtam mást csinálni...-vakarom meg a tarkómat, miközben kínosan mosolygok.
-És te? Te edzettél mi? Gondolom apukád mellett nem igazán tudtál mást csinálni...-simogatom lágyan az arcát, és a mellkasát. |
Nate
- Szóval minden hiányzott? – huncut vigyorral a képén simított végig Aya gerinc vonalán.
- Még a piszkálódásaim is hiányoztak? – óvatosan csípett bele a lány karjába, majd meg ingatta a fejét
- Egyébként pedig… nem gondoltam, hogy kivan szívva a nyakad. Csak ajánlani tudtam, hogy nem találtál magadnak egy túl közeli barátot amíg távol voltam. – sütötte le a szemeit, és kisajátító módon húzta magához közelebb a lányt. Arcát bele fúrta Aya hajába és jó mélyet szippantott a lány illatából
- Nekem meg ez hiányzott. – mosolyodott el és eltávolodva tőle simított végig ujjhegyeivel Ayame orrnyergén
- Hogy telt a nyarad egyébként? Sose meséltél semmit. Nem tudtam mit csinálsz, kivel és hol – csalódottan biggyesztette le ajkait. Jobban bele gondolva nagyon keveset tudtak beszélni, és az is korlátozott idő volt szóval túl nagy élmény beszámolót sosem tudtak egymásnak tartani. Az a pár perc épp csak arra volt elég,hogy hallhassák egymás hangját
|
Ayame
-Oh...Te is hiányoztál nekem....-mikor a keze közé fogja az arcom, nagy szemekkel nézek rá, majd egy ezer wattos mosolyt villantok neki. övetkező mondatára meghökkenek, majd óvatosan meglököm a vállát.
-Naná, hogy nincs kiszívva, mégis miből gondolod hogy ki lenne? -kérdezem durcásan, de mikor az ajkai az enyémhez érnek, egyből ellágyulok, és viszonoman rácsókolok ajkára.
-Hogy ez mennyire hiányzott...-suttogom mosolyogva mikor elválnak ajkaink. Kezemmel a tarkóját cirógatom, másikkal pedig az arcát.
-Hiányzott minden.. Az érintésed, a csókod...Hiányoztál. Annyira boldog vagyok hogy itt vagy. -mosolygok rá. |
Nate
- Megfojtasz… - sziszegte a fogai között vigyorogva, ahogy Aya szorongatta őt. Viszonozta az ölelést, bár ő félt rászorítani a lány törékeny testére, még a végén valami kárt okozna benne
- Meguntam apám társaságát… és hát hiányoztál. Ezért összepakoltam és jöttem – mosolyodott el, majd kezei közé vette a lány arcát és mosolyogva figyelte őt
- Nem változtál semmit a két hónap alatt. – elmosolyodva nézte végig a lány minden egyes arc vonását majd, a kósza tincseket kisimítva arcából tűrte végül hátra Aya haját
- És a nyakad sincs kiszívva – nevetett fel, majd egy apró csókot lehelt a rózsaszín ajkakra |
| Ayame
Hallom, hogy valaki mászkál mögöttem, mire hátra kapom a fejem, és amit látok....Nate! Szinte könnybelábadnak a szemeim az örömtől ahogy felpattanok a homokból, majd hatalmas vigyorral az arcomon, szaladok oda szerelmemhez, és konkrétan rávetődöm Nate-re. Az ölébe csüccsennek, és átölelem a nyakát.
-Hát hogy hogy itt vagy? Annyira hiányoztál! Úgy örülök neked Nate! -darálom le egy szuszra mindazt ami hirtelen eszembejut. Mintha az életem múlna hogy mennyire szorítom magamhoz, úgy kapaszkodom a fiúba, és nem is tervezem elengedni egyhamar. |
Nate
Miután a nyár nagy részét egyedül töltötte… illetve, az fanatikus apjával már kezdett szét robbanni a feje. A nyár alatt Aya-val nem is találkozott csak néha telefonáltak, illetve pár sms-t váltottak egymással így még inkább érezte, hogy a feje teljesen megtelt és valóban hamarosan kiloccsan az agya. Persze mind a kettőjüknek szükségük volt a külön létre, hisz a kollégiumi idő alatt éjjel-nappal egymás nyakában lógtak, de ez Nate számár nem volt teher és probléma. Szóval egy szép nap összepakolta a cuccait, majd minden magyarázat nélkül hátat fordítva „családi” házuknak elindult a nyári táborba, hogy onnan költözhessen vissza a kollégiumba.
Jó pár keserves óra zötykölődés után végre lepakolhatta hatalmas táskáját a neki kijelölt faházba. Úgy látszik a tábor utolsó napjaiban nem számíthat szoba társa. Nem mintha izgatná ez a gondolat, hogy valakivel osztozkodjon egy hálón. Leveretve magáról az utazás kellemetlen érzését, jó hideg zuhannyal hagyta el a tábort és indult a tengerpart felé, a nyüzsgést elkerülve valami csendesebb helyet keresve. Épphogy ellátott a tengerre egy ismerős, túlságosan is ismerős alakot fedezett fel egy szikla árnyékában. Vörös haj, fehér bőr és formás alak… Aya. Lépteit megszaporázva indult meg a lány felé, és mikor a közelébe ért nem szólt semmit csak levetette magát a homokba, majd kezein megtámaszkodva dőlt kissé hátra és bámulta a fodrozódó tengert. |
Ayame
Milyen gyorsan eltelt a tábor! Mindjárt mehetünk vissza abba a nyamvadt iskolába. Alig várom mit ne mondjak... Az egyetlen tényező, amitől mégis csak vidámabb tudok lenni, az Nate, hisz ő is ott lesz, remélhetőleg borzalmas tanév alatt is ott lesz nekem, hogy szebbé tegye a napjaim.
Most a tengerparton, egy szikla árnyékában üldögélek, és azon gondolozom, hogy most épp m iért is nem vele vagyok...? Ja igen, lehet azzal az indokkal jöttem ide, hogy nem akarom szegényemet megfojtani...Mindig abból lesznek a gondok, ha az egyik fél folyton a nyakán lóg a másiknak. Igen. Nate-nek is kell egy kis szabadság. |
| Eleanor: Egy kisebb viragkoszoruval a fejemen setaltam a parton majd egy sziklas resznel megalltam es felultem a sziklara onnan neztem a gyonyoro naplementet mikozben azon gondolkodtam, hogy vajon milyen lesz ez a tabor.Vegih egy lagy, lassu, nyugtato dallamot dudoltam. |
[12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
