|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.13. 18:51 - |
 |
[21-2] [1-1]
Alice
Elveszem tőle azt az egy pihe könnyű papír táskát, majd Eliotra nézek és legyintek.
-Belepirulok a zoknimba...Amik melléksen ugyanolyan színűek...Asszem....-nézek le a tornasipőimre, dehát nem látszik ki a nadrágomból a zoknim szóval mindegy milyen színű nem? Alison megjegyzésére miszerint nem iszik alkoholt, a markomba kuncogok. Azt hiszem a Szépfiú ezt most erőssen bebukta...
-Nocsak micsoda önbizalom. -somolygok Alisonra. Igazából...Volt is mire büszkének lennie, szóval nem kötözködöm. Az amúgy sem az én stílusom. Eliot mellett baktatok, és csak néha pillantok fel rájuk, hogy azért még is úgy tűnjön hogy velük vagyok.
-Biztos jó buli lesz...De Eliot, csak mondom, én iszom, nem szokásom egy ilyen lovagias ajánlatot visszautasítani, de nem sokat. A saját lábamon fogok haza menni.
//el clubb// |
Alison
Magam megragadtam a maradék szatyrokat, egy volt csak, ami kimaradt, így hát kihasználva Alice ajánlatát nyújtottam azt felé.
- Csak ezt az egyet, megköszönném. - mosolyogtam rá. - Remélhetőleg úgyis hamar megszabadulunk ezektől.. - itt Eliotra néztem viszagonolva arra, amit említett, hogy biztonságba helyezzük őket.
- Ohh, csak el ne piruljak... - reagáltam boldogan a bókra.
- Ja, jut is ezsembe mielőtt elterveznéd, hogyan itathatsz le... Nem iszom alkoholt. - közöltem cserfesen. Éntényleg sok hülyeséget csináltam, de azt megtanultam mások hibáiból, hogy jobb ha az ember mindig józan marad.
- Én is örülök. - vetettem egy mosolyt külön-külön mindkettőjükre. - Most, hogy belegondolok elég rég voltam már társaságban. Föl sem tűnt... talán mert önmagamban is olyan szórakoztató vagyok. - hát igen, ezzel magyaráztam azt, hogy az emberek inkább igyekeznek elkerülni a társaságomat.
/el clubb/ |
Eliot
- Remek! – vidám mosoly költözött arcaira, majd egy gyorsmozdulattal kapott fel Ali szatyrai közül jó párat.
- Meg kell jegyeznem Alison… csodálatosan festesz – ezer wattos mosolyt villogtatva markolt egyet a márka feliratú táskákon majd a lányokra nézve mérte végig Alice-t
- Határozottan jól nézel ki Alice. Mellesleg ahová megyünk tökéletes mind a kettőtök ruhája. Nem mintha divat bemutatóra készülnénk vagy ilyesmi. Csak egy ital… - szája sarka ravasz mosolyra húzódott… igen azt senki nem mondta, hogy milyen italról van szó, és hogy az a folyadék hány százalék alkoholt tartalmaz.
- Egyébként örülök a társaságotoknak… de tényleg. Azt hittem, hogy a nyár utolsó napjaiban meg kell sorvadnom egyedül. Nem mintha gyakran kerestem volna én is a táboros társaságát… de nektek örülök. – előre lendülve haladt, igyekezve úgy sétálni, hogy a két lány lehetőleg mind a két oldalán legyen, szóval a kettő között.
( el clubb ) |
Alice
-Nem zavarnak. Az első pár napban fura, de utána ha leveszem őket, hiányozni kezdenek. -mosolygok a fiúra, majd meglepetten nézek fel rá, mikor felugrik. Egy italra? Hát...Nem is tudom...Ittoki tuti féltékenykedni kezd majd ha megtudja...De megmagyarázom neki. Hisz nem fog semmi történni!
-Felőlem mehetünk. -állok fel mosolyogva. Igazából pont úgy vagyok öltözve, amiben bulizhatok is, és sétálhatok, vagymi...Sokáig tudok benne menni. Fekete csőfarmer, fehér tornacipő, és egy fekete félvállas póló. Tök jó szerintem.
-Ne hozzak valamit én is? Soknak tűnik az a táskahalom... |
Alison
- Miért lennék csalódott? Hogy nem találtam egy bizonyos cipőt a méretemben, esetleg azért. - vigyorogtam pimaszul.
Felsóhajtottam. Gyűrűsnépség.
- Én sosem szerettem a gyűrűket. - tralláztam unottan. Nem is tudom miért... egyszerűen csak zavarna ha fölvennék egyet.
Én is az embereket figyeltem.
- Hát... vonuljanak csak. Több friss levegő jut nekünk. - szerettem a napnak ezt a részét. Az ég ezer színben játszik, hőnimádott felhőimre csodás a kilátás és már fel-felbukkannak a csillagok is.
Meglepetten pislogtam a hirtelen felugró Eliotra. Meghallgatva ajánlatát halványan elmosolyodtam.
- Meggondoltam. Csak egy pillanat... - azzal ügyesen megszabadultam magassarkú rózsaszín topánomtól és magamhoz húzva egyik csomagomat halásztam elő egyet az új cipőim közül, ennek tengerzöld színe és lapos talpa volt. Ez is tökéletesen illet virágmintás lenge nyári ruhámhoz. Elégedetten álltam föl.
- Felőlem mehetünk. Alice? - néztem a lányra várakozón. |
Eliot
- Alison… - elképedve fordult a lány felé, és szemét összeszűkítve bámult a lányra. Az arca minden egyes részletét megnézte majd mosolyogva eltávolodott
- Kár… azt hittem már csalódottság lapul az arcodon.. – kelletlenül felsóhajtva ingatta meg a fejét, majd mintha mi sem történt volna hallgatta amit Alice mond. A rengeteg gyűrű…
- Nem zavar, hogy ennyi karika van az ujjadon? – nézett le a lány kezére, majd követve Alice tekintetét a zoknijaira fókuszált.
- Oh igen… valamivel ki kell tűnni a tömegből tudod. Ha már többek színes hajjal és furcsa ruhákkal rohangálnak… én miért ne vehetnék fel fele más zoknit? – vigyorodva vetette keresztbe a lábát ( persze nem úgy, mint a lányok ) majd előre fordulva bámult bele az oszladozó tömegbe
- A mindenit. Még csak most kezd sötétedni de már mindenki vonul a barlangjába. Ezeknek nem mondták még, hogy ilyenkor kezdődik az élet? – hüledezve bámulta azt az egy pár embert akik még a sétányon botladoztak, majd a lámpák fénye is lassan erősödni kezdett, ahogy az ég sötétedett
- Tudjátok mit? – felpattanva a helyéről fordult a lányok felé
- Szerintem ne itt üljünk és unatkozzunk ha nem csináljunk valamit. Mondjuk… mit szólnátok ha meghívnálak titeket egy italra? – kezeit széttárva várta a lányok válaszát majd Ali holmija felé nézett
- Tudok egy helyet ahol biztonságos helyre teszik őket… segítek vinni. – vonta meg mosolyogva a vállát
- Gondoljátok meg. |
Alice
Elmosolyodva néztem Eliotra. Foglalt? Nem tűnik a hosszú komoly kapcsolatok emberének... Bár kitudja?
Utolsó mondatára halkan felnevetek.
- Ezt apámtól kaptam a 14 szülinapomra. Már régóta meg van. -mosolyogtam rájuk. Ne nézzetek így, nem hazudok! Pontosan emlékszem rá. 14 voltam, akkor kaptam ezt a gyűrűt. Mindig is imádtam a gyűrűket, ezért valakitől mindig kaptam egy gyűrűt, valamilyen ünnepkor.
Megcsóválom a fejem. Hát...Nem tudom milyen humora lehet Eliotnak...de szerintem ez nem volt vicces... Sőt! Lehet nekem van rossz humorom, és nem értem a poént?
-Egyébként...-lenézek Eliot lábaira, majd pimasz vigyor kúszik az arcomra.
-Jó kis szín összeállítás....-nevetek fel halkan, miközben visszanézek a fiúra. Mikor konkrétan belefutottam Alison-ba, már kiszúrtam hogy a szőkeség a fiú lábát vizsgálja. Tényleg érdekes látvány volt, bevallom csináltam már ilyet, de sosem látszott ki a nadrágomból.. |
Alison
Hmmm...
- Tőle kaptad Alice? A barátodtól? - böktem kíváncsian a gyűrőjére. Szerettem volna több mindent megtudni egy olyan lányról, aki kedvesen viszonyul hozzám.
Aztán nem tudtam nem Eliotra figyelni. Mi a fene? Ahogy kibökte, hogy már foglalt, átfutott rajtam a csalódottság. Jó prédának tűnt. Reméletm ez nem látszott meg rajtam egy pillanat erejéig sem, mert ahogy kijelentette a dolgot vetett felém egy pillantást. Már nyitottam volna a számat valami flegma megjegyzésre, de nem jutott rá idő... Viccelt. Szép kis vicc volt mondhatom. Hümmögő hangot hallattam.
- Szép volt. Már majdnem bevettem. - ugyan egyik legerősebb fegyverem a hazudozóképességem, úgy néz ki engem is viszonylag egyszerű megvezetni. Mindazonáltal biztosan hamar rájöttem volna ha nem is árulja el, hogy ez valamiféle kamu.
Elismerően fontam karba kezeimet és keresztberakva lábaimat mosolyogtam magam elé a fogaimat összeszorítva. |
Eliot
- ezt a kifejezést se használták rám még – tűnődött el a csábító jelzőn majd mosolyogva megingatta a fejét, és kezeit az ölébe téve pihentette meg őket. Figyelte ahogy Alice az ujján lévő gyűrűkkel játszadozik, ne meg persze az is megcsapta a fülét,hogy itt már szerelmi élete is van. Laza mozdulattal felemelte a jobb kezét és a gyűrűs ujján lévő ezüst karika gyűrűre mutatott.
- nem kell aggódni lányok… én is örök hűséget fogadtam már valakinek. Azt hiszem a másik felemnek hívnám őt… - lágy mosoly játszott ajkain és lopva Alison felé pillantott.
- na jól van ez talán az egyik legrosszabb vicc volt amit valaha mondtam. – eresztette le kezét és ismét Alison mögé helyezve karját pihentette meg a háttámlán
- szóval Alice. Te egy nagyon hűséges lány vagy… még is szívesen játszadozol. Hogy is van ez? – vigyorogva nézett a lányra. Eliot le sem vette szemét róla |
Alice
A bókra elmosolyodom, és halványan elpirulok. Mikor Eliot hellyel kínál bólintok egyet, és óvatosan leülök, persze a többiek felé fordulva. Kezeimet az ölemben nyugtatom, és mosolyogva nézek Alisonra.
-Oh igen? -nevetek fel halkan. -Majd meglátjuk. -lesütöm a szemeim. Igen, van abrátom, és nem tervezek félrelépni. De azért szabad kicsit játszani nem? Felpillantok Eliotra, és egy féloldalas mosoly húzódik az arcomra. Alisont figyelem, nem tűnik naiv kislánynak, és amit mond...Hát pontosan eltalálta. Lényegretörő. Haha, milyen igaza van!
-Tudok magamra vigyázni...-teszem hozzá halkan, majd megcsavarok egy gyűrűt a mutatóujjamon. Valamiért mindig ezzel szórakozom. Finom mosollyal figyelem őket, érdekes alakoknak tűnnek. Vicces lesz nézni, ha Eliot megint bepróbálkozik. Nem tudom Alison mit fog szólni hozzá, de úgy látom átlát a "trükkökön". |
Alison
Wow. Ez a lány... hiperaktív. Látszik, hogy tényleg nem ismerjük egymást, nekem nem szoktak így örülni az emberek. De ez egy jó alkalom, hogy kedves legyek. - Igen, én is szívesen megismernélek. - igyekeztem fölhúzni az arcomra egy viszonylag barátságos mosolyt.
- Tényleg szép napunk van. - dőltem el kényelmesen a padon meglóbálva lábaimat. - Bár kissé elfáradtam. - végignéztem szatyraimon és magam is ledöbbentem mennyi van. Tényleg bámulatos vagyok. Eltánődtem rajta mit is vettem mennyiért, ebből Eliot zökkentett ki, ahogy közelebbcsúszott felém, helyet csinálva maga mellett Alicenek. Nocsak... kihasználja a helyzetet.
A keze a hátam mögé került mire kíváncsian néztem rá.
- Nem, nem vagy tolakodó. Inkább a lényegretörő kifejezést használnám. - viszonoztam csibészes mosolyát, majd elfordítottam tekintetemet Alicere.
- Csak óvatosan Alice... egy igazi gaz csábítóval van dolgunk! - kacsintottam a lány felé. |
Eliot
-Igazán örülök a szerencsének Alice és… - Alison felé fordulva ismét egy mosolyt villant majd hitetlenkedve megingatja a fejét
- Alison… - majd egy gyors végig mérés után ismét Alice felé fordul immár teljes testével. Térdeire támaszkodva alkarjaival mosolyog a láthatólag boldog vöröskére
- köszönöm a dicséretet Alice. A te neved is rendkívül szép – bájos mosolyt villant a lány felé majd ismét hátra dől a padon immár Alisonhoz közelebb csúszva
- Alice miért nem ülsz le? –kezével a maga melletti helyre mutat. Igen tökéletes alkalom, hogy két lány között ücsöröghessen és merenghessen az élet csodáin. Alison mellet lévő karját felveti a lány háta mögé a háttámlára és csibészes vigyorral pillant rá
- Nem vagyok ezzel túlságosan tolakodó? Nem akarom,hogy zaklatásnak vedd. – gondol itt a lány mögött pihenő karjára miközben átható pillantásokat vet Ali kék szemei felé |
Alice
-Alison! -csapom össze mosolyogva a tenyereim boldogan. -Most hogy mondod igen...ahm...igen, igen, és már láttalak is, csak nem beszéltünk. De jó, most talán megismerhetlek! -mosolygok rá a lányra, majd lepillantok a fiúra, ugyan azzal a füliérő angyali mosollyal.
-Eliot...Milyen szép neved van! A-Azt hiszem már téged is láttalak a táborban...Bár csak messziről! Ah! Milyen szép nap ez! -fecsegek tovább mindenfélét. Olyan lehetek mint a duracell nyuszi, igazából most tényleg nagyon boldog vagyok! Lehet lesz két új barátom! Hacsak nem üldözöm el őket, a folyamatos pörgésemmel....Erre a gondolatra visszaveszek egy csöppet, lehajtom a fejem, miközben a fülem mögé tűrök egy tincset.
|
Alison
A fiú megköszörülte a torkát, mire én figyelmemet az arcára vándoroltattam. Amint föltolta szemüvegét leesett, hogy ő is a táborban van. Hát persze egy suliba járunk...
Aztán azonnal visszaterelődött a zoknira a tekintetem. Valószínűleg feltűnt neki, hogy kiszúrtam rendetlenségét, mert azonnal megemelte lábát és megmagyarázta a helyzetet.
- Értem én... de azért vigyázz. Néha ez nem apró baleset, hanem végzetes hiba. - mosolyogtam féloldalasan.
Mindeközben valaki majdnem nekem jött. Már megijedtem, hogy a szatyraimra pályázik, de aztán rögtön odébbállt. Megnéztem magamnak kivel van dolgom.
- De, de igen ismersz, Alice. Alison vagyok. Egy suliba járunk. - így belegondolva milyen nagy az iskola, hogy még sosem találkoztam korábban úgy rendesen ezekkel az emberekkel, és milyen kicsi a világ, hogy pont egymásbabotlunk így egy random padon.
- Ne aggódj, én is csak épp megzavartam emberünket a teljes kikapcsolásban. - vetettem egy pillantást Eliot felé. |
Eliot
Épphogy csak szemet hunyt és ment volna alfába mikor egy váratlan társaság került mellé. Illetve egyetlen lány aki hatalmas papírtáskáival foglalt helyet közvetlen mellette. Eliot szája apró mosolyra húzódott miközben szemüvegén keresztül mérte végig a lány törékeny alakját, majd nem sokkal később vélte felfedezni azt is, hogy tekintetük nem most fog találkozni mivel a szőkeség a felemás zokni viseletén kuncog. Eliot ahelyett, hogy megszólalt volna csak megköszörülte a torkát és szemüvegét most ismét a feje tetejére tolta, majd egyik lábát kissé megemelve bámult rá a zoknira
- Korán volt még… én meg figyelmetlen voltam. Apró baleset – mosolyogva fordult testével a mellette ülő felé, mikor szeme sarkából egy vörös lányt pillantott meg.
- Szia. – bökte ki vigyorogva majd szemeit lesütve gondolt bele, hogy lehetne-e ennél szebb napja. Valószínűleg lehetne, de ezt nem részletezem… ez így is elég jónak számít Eliotnak
- Eliot vagyok.. minden tiszteletem a hölgyeknek. – apró mosollyal az arcán nézett a szőke lány felé és egy gyors kacsintással el is kapta pillantását, egyenesen a nem rég érkező Alice felé |
Alice Jäeger
Ittokinál aludtam megszegve azt az "apró" szabályt hogy nem járkálhatnék át más házakba, dehát nem költöztem, csak...ott aludtam. Nem hinném hogy ez akkora baj lenne...
Most a városban sétálgatok, az eget bámulva, majd mikor véletlenül magam elé nézek, -mivelhogy nem szándékozom átesni senkin-, megtorpanok, mert körülbelül 30 centire tőlem egy lány áll, és hát az a 30 centi nem sok, gondolom nem örül, hogy csak úgy belemásztam a magánszférájába..
-Ne haragudj! -kérek elnézést azonnal, és hátrébb állok, majd mikor megnézem jobban, kicsit ismerősnek látom.
-Bocsánat nem ismerlek valahonnan? -kérdezem meg mosolyogva, majd lenézek, és látom hogy egy fiú előtt állunk.
-És...Egyébként Alice vagyok. Alice Jäeger. -mosolygok már a fiúra is néha, bár valószínűleg nem nagyon örülnek nekem.
-Egyébként sajnálom...Ha, megzavartam...valamit... |
Alison
Igazán rámfért már egy kis vásárlás. Bejártam szerte a várost, tüzetesen átfésülve a boltokat. Tömött szatyrokkal sétáltam ki elégedetten utolsó állomásomról. Elfáradtam. Úgy éreztem le kell ülnöm a lehető leghamarabb. Azonnal szemetszúrt egy közeli pad. Mit sem törődve azzal, hogy már ült ott valaki vettem célba azt. Rendezetten lepakoltam a csomagjaimat úgy, hogy szem előtt legyenek mielőtt még valami kleptomániás arra jár, majd kissé hanyagul levetettem magam a fickó mellé. Talán elbóbiskolt... Kíváncsian néztem végig rajta. Nem tudom honnan, de ismertem. Hirtelen megakadt a szemem valamin... Mi a fene? Felemás zoknik? Komolyan? Magamban kuncogni kezdtem. |
Eliot
Eliot már egy ideje csak tengődik a tábor kihalt terepén, így hirtelen felindulásból úgy döntött, hogy a sétány felé veszi az irányt, hátha társaságot talál magának.
A butikok között sétálgatva vizslatta a mellette elrohan embereket, akik javarészt társaságba verődve vitatták meg nyári élményüket. Eliot fancsali képpel az arcán nézett végig egy cseverésző lány csoportot, ahogy vihorászva mesélik azokat az emlékeket, hogy a nyár folyamán mennyire részegedtek le és mennyire utálják az iskolát, illetve hogy a foci csapat kapitánya mennyire jó képű…
- dögunalom… - fújtatta majd napszemüvegét lehúzva bozontos szőke hajából a szeme elé tette. Ujjaival végig söpört hajszerkezetén megállapítva, hogy igen régen látogatta meg kedves fodrászát. Egy kis butik előtti padra vetette le magát, és lejjebb csúszva fordította arcát a nap felé, ami érezhetően közel nem égetett már annyira, mint a nyár közepén. Kezeit szét vetve a padtámláján hunyta le szemeit és úgy lélegezte be a tengerillatú levegőt. Vajon ma megnézte, hogy mit vett fel? Erre a gondolatra szemei kipattantak és végig mérve magán tudatosult benne, hogy a szürke ingje patentül áll a szürkés koptatott farmerjához, de a fekete cipő felett bizony kitűnik a zokni baj. Bizony reggel senki nem azt nézi, hogy az egyik lábára szürke zoknit húz, míg a másikra sötétkéket. A zoknira végül ügyet sem vetve, vette fel az előző relaxációs pozícióját reménykedve abban, hogy egyik járókelő se esik pofára a szét terpesztett lábaiban |
Dylan:
- Mióta ide jöttem erre vártam - nevettem fel megkönnyebbülten, és pár pillanatra az ég felé emeltem az arcomat, hogy azt is had áztassa az eső ameddig tudja. Éreztem, ahogy a macskakövekből szinte áramlik felfelé a forróság ami az egész napos napsütés miatt volt, de az eső illata némileg kárpótolt az emelkedő hőmérséklet ellenére is. Szabadság.
- Általában mindig van nálam esernyő - haraptam be az alsó ajkaimat. Ha az ember a föld egyik legesősebb országában születik, akkor mindig harcra készen kell lennie bármiféle zápor ellen. Jó, ez most nem volt így, de ez egy kivételes alkalom volt.
- Szerintem nem mindenki él itt szívesen - jegyeztem meg az árusra pillantva. Értem én, hogy tengerpart, napsütés, de csak unalmas lehet egy időután, és az ember szívesen átugrana ázsiába pandabébit simogatni. - De így eléggé elijeszti a vevőket. Olyan, mint egy hulla - tettem hozzá az unott képpel nézelődő fickóra nézve.
- Azért dörzsölgesd meg, hátha leléphetünk innen Vegasba - biztattam, de aztán lerakta azt a bigyót, és már odébb is állt, én pedig nem akartam összefogdosni a kacatokat. Még a csávó azt hiszi, akarok velük valamit.
- Mmm... - végignéztem a különböző bódékon, aztán megakadt valamin a szemem. - Ittál már esőben jégkását? Mert én nem, de most kedvet kaptam hozzá.
°°°
Szerep lezárva, Alesha és Dylan visszamentek a táborba. |
Alesha
Miközben már a sétány macskaköveit tiporták az eső is rákezdett
- Isteni. – jól esően lélegzett fel, karjait pedig kissé széttárta, hogy az eső érhesse kezeinek is minden pontját
- Azt hiszem a kinézetemen most amúgy se rontott volna – felnevetve bámult a hirtelen feloszló tömegre, akik egy kis eső miatt már a lakásukba, vagy a nyaralójukba menekültek, majd a tévét bekapcsolva szidták az időjárást. Pech…
- Remélem te sem vagy cukorból. – mosolyogva állt meg az egyik kacatos bódénál, ahol egy öreg ám de igen „lelkes” kínai fickó ült, és természetesen kínai újságot olvasott.
- Mit érdekli mi történik keleten ha most valószínűsítem itt él… - húzta fel az orrát a fickóra, miközben a szobába való díszeket nézegette. Buddha szobrok tömkelege.
- Állítólag ha egy nevető Buddha szobor hasát megdörzsöljük akkor sok pénzhez jutunk. Micsoda hülyeség. – unottan forgatta meg ujjai között a sötét szobrot majd vissza rakva a többi közé fordult sarkon. |
[21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
