|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.13. 18:55 - |
 |
[23-4] [3-1]
Alice
Ahogy Alison mellé szökken, megfogom a karját, és a füléhez hajoléok, amíg Eliot nincs a közelbe.
-Nagy...Nagyon bejössz neki...-suttogom vigyorogva Alisonnak, majd elengedem.
-Eliot, egyébként...-fordulok a fiúhoz. -A rózsaszín táskáért meg kell kűzdened velem, ha annyira kell! -szorítom magamhoz a kis papír táskát, majd felnevetek.
-Nem is tudtam hogy szereted a rózsaszínt..:De valószínűleg szülinapodra egy pár rózsaszín zoknit fogsz kapni! -füligérő mosolyt villantok a fiúnak. |
Alison
Belül egy hang a fejemben hangosan felnevetett Eliot következő mondatára. Legszívesebben elismerőn megpaksolgattam volna pofikáját és perverz földönkívülinek tituláltam volna, de ez nem volt a stílusom.
- Ha veled lennék. De jobb szeretem a ruháimat magamon. - hazudtam, mintha valah is megpróbálnám megakadályozni, ha szeretne levetkőztetni.
Elvettem táskáimat, és mikor Alice szólt mosolyogva nyújtottam felé a rózsaszínt. Eliot kijelentésén miszerint ő szerette volna azt a darabot eltorzult arccal meredtem föl rá.
- Tévedtem. Talán még sem vagy túl veszélyes rámnézve. - Alice mellé szökkentem néhány szatyorral a karomon.
- Úgy van, menjünk! - csatlakoztam lelkesedéséhez és elindultam kifelé, még dobva hátrafelé egy játékos pillantást a fiú felé. |
Eliot
- Én pedig mindig azt mondanám, hogy nincs szükséged ruhára mert úgy is letépném rólad… - dünnyögte Alison felé, lereagálva a vélemény kikérős mondatát. Valóban felesleges lenne akkor textilre pazarolnia a pénzét ha pár másodpercnél tovább úgy sem lenne a lányon… ha vele lenne. Sanda vigyor kúszott a képére majd figyelte ahogy a pultos srác két körrel kiadja a táskákat
- Alice… a rózsaszínre én pályáztam. Úgy érzem az a szín közel áll a szívemhez… - ingatta meg a fejét csalódottan, de nem tudta túl sokáig megjátszani magát, felnevetett. Pár táska után nyúlva a kijárat felé mutatott és mikor a lányok elindultak felsóhajtva a nyomukba eredt. Eliot agya már csak egy zsírban tocsogó kaja körül forgott amit 3 harapással le is gyűrne a torkán. Éljen az egészséges táplálkozás! |
Alice
-Okéééé...Nyugiii~...-teszem magam elé mindkét kezem védekezőleg.
-A táskáid barátságosak, és aranyosak. Főleg a-az a rózsaszín...-bökök a táska felé. Leugrom a székről, és nyújtózom egyet,
-Akkor irány a tábor! -mosolygok Eliot-ékra. -És azt a rózsaszín táskát szeretném vinni! -mutatok megint a szatyorra csíípőre tett kézzel. Hmmm igen, ehetnék amúgy valamit...Éhezem. |
Alison
- Ez aztán a hozzáállás. Végülis igen, szerintem is érdekesebb vagyok bármelyik tankönyvnél. - dobtam hátra a hajamat egyik oldalon a kezemmel vigyorogva.
- Az én szatyraim igenis barátságosak! - néztem szigorúan Alicere. Ohh mamám, igazán fáradt lehetek, hogy barátságos szatyrokról beszélek...
- Igen lehet akkor járnánk legjobban. - reagáltam Eliot ötletére. Hálistennek nem voltunk túl messze a tábortól.
- Ha veled lennék... - ismételtem felhúzott szemöldökkel. - Berángatnálak magammal minden boltba, és ki kérném a véleményedet mindenről, amit felpróbálok, hogy aztán a végén semmit ne vegyek meg. - amúgy nem voltam ilyen. Egész gördülékenyen zajlottak a vásárlásaim. Többnyire mindig tudtam mit akarok. - Muszáj volt most bevásárolnom... Kezdődik a tanév. Ez a minimum. - egy jól irányzott mozdulattal fordultam ismét a pult felé.
- Megkaphatnám a csomagjaim? Kérem... - mosolyogtam csábosan a fickóra a pult mögött, aki erre jelezte, hog várjak egy pillanatot, majd elindult hátra a szatyraimért. |
Eliot
Felnevetett Alice kijelentésén
- Azért kedves, hogy gondoltál rám. Más nem együtt összeülünk és úgy tanulunk… bár abból nem tanulás lenne – vigyorodott el majd a szőkeségre vándorolt a tekintete
- Szóval magam miatt el akarsz kerülni? Hidd el Ali eltudom dönteni, hogy téged vagy inkább a tanulást választanám… - megvonta a vállát játékosan
- Szerintem tudod a választ… a könyvek megvárnak – ismét lényegre törő választ kínált a lánynak majd a pult felé tekintett ami mögött a szatyrok sorban sorakoztak
- Vissza vihetnénk őket a táborba. Aztán kajálhatnánk valamit mert éhes vagyok… - bökött a hasára
- Egyébként, hogy képes egy nő ennyit vásárolni? Ha velem lennél… sose engedném el a kezed.. talán pont ezért – majd a szatyrok felé mutatott. Igen Eliot is követte a „divatot”, de inkább a maga útján és valószínűleg ezért nem volt képes megérteni, hogy egy nő miért képes órákat azzal tölteni, hogy eldöntse melyik felsőt szeretné meg venni a kettő közül. |
| Alice. -Én...szoktam tanulni...Néha...-nevetek fel miközben egy tincsem kezdem csavargatni. -Mindig engem korrepetáltak, és nem fordítva, szóval nem nagyon tudok segíteni. -mosolygok rá kínosan. Elgondolkozom. Hova is mehetnénk...? Hogy mi?! Jönnek a szatyrok? Ajajj... -Nekem nincs sok dolgom, egész éjszaka ráérek... Bár azok a szatyrok...Nagyon csúnyán néztek rám..-biggyesztem le az ajkaim. -Nem harapnak? -nézek mosolyogva Alisonra. Igen..Amúgy is ócska poénjaim vannak, hát még ha ittam előtte... |
Alison
- Hát jó. - küldtem felé egy mosolyt miután elengedett, majd ismét beleszürcsöltem italomba.
- Azt mondod? Nem épp, egy jó társaság tántorítana el attól, hogy tanulj? - na nem mintha tudnám tekintve, hogy én magam sosem tanulok. - Mert például... - itt játékosan biccentettem felé a fejem. - ...mellettem, nem sok szabadidőd maradna. - bizonyára leszívnám az idegeit és semmi enegriája nem lenne tanulni. - Jobb lesz ha elkerüllek. - azzal kiszürcsöltem a maradék narancslevemet és letettem a poharat a pultra, elmormolva egy köszönömöt, nem elég egyértelműen kinek szántam azt.
- Nekem mindegy. - feleltem egyszerűen visszafordulva feléjük. - De jól gondoljátok meg, mert ha megyünk valahová, jönnek a szatyraim is. - böktem arra felé, ahol leadtuk őket. |
Eliot
- Én nem fogom megbánni! – nevetve emelte fel maga elé mind két kezét amolyan védekezően, hogy Alison ne gondoljon semmi rosszra. Bár ő rosszat nem is okozna neki ha arról lenne szó. Alice felé fordult majd csak mosolyogva bólintott egyet jelezve neki, hogy nagyon szívesen az italt
- Ha akarsz még valamit akkor csak szólj. – mosolyodott el, és eltávolodva Alisontól dőlt neki a pult szélének
- Egyébként a jegyeim… valószínűleg ahogy ismerem magam úgy is sikerülni fognak a javítók. Csak össze kell szednem magam. – a tömegbe bámulva mosolyodott el, majd a két lányra nézett
- Ha a suliban is ilyen kellemes társaságom lesz, akkor minden bizonnyal összeszedem magam. – egy laza vállrántással, és egy féloldalas mosoly kíséretében zárta le a tanulás témát. Épp elég a könyveinek és füzeteinek hamvaira gondolnia, amiket még a tábor előtt gyújtott fel, pár ismerősével. Mivel nem volt túl beszámítható állapotban, így utólag talán bánja a dolgot… nem mintha eltudná magát képzelni a jegyzetei felett görnyedve.
- Mit szeretnétek csinálni miután megittátok? – jelen esetben itt Alisonra gondolt, hiszen egyedül már csak ő szürcsölgette az üdítőjét. Úgy tűnik Alice nyeli az alkoholt, mint kacsa a nokedlit. |
Alice
-Kár, pedig csak most ismerkedtünk meg...-mondom szomorúan, aztán lehet hogy valami bíztatást kéne előadnom.
-Mindenesetre soksikert a jegyek javításához! -néztem nagy szemekkel Eliotra, és reménykedem, hogy ez megfelelő bíztatásnak minősül számára is. Megiszom az utolsó kortyot is a poharamból, majd a pultosra mosolygok mikor elveszi a poharam.
-Egyébként...Köszönöm az italt Eliot. -nézek a fiúra, bár az ekkor épp Ali-vel van elfoglalva, így csak elmosolyodm, és Ali sokat mondó pillantására megvonom a vállaim olyan "Hát most mit csináljak vele?" nézéssel. Hát ez így húzós. Lassan kezdem kellemetlenül érezni magam. De tényleg nem tudok mit tenni. Láthatóan Eli ilyen, és kész. Eltátogok Alisonnak egy "Szólj rá."-t, de ekkor a lány máris figyelmezteti Eliot-ot, amit nem tudok igazából hova tenni, hisz Ali jó fejnek tűnik. |
Alison
Szívesen vagyok itt? Nem szívesen vagyok? Az biztos, hogy szívesebben, mint az őseimmel. Ha otthon is maradtam volna, egész biztos messziről elkerülöm a házat, ahol felnőttem.
Szívesen hallgattam volna még Alice történeteit, de nem is kell most ellőni az összeset. Maradjon máskorra is. Bár ki tudja meddig bírja mellettem. Nem tűnt olyan lánynak, akinek szüksége van valaki olyanra, mint, hogy megálljon a lábán. Nem mintha sokan kihasználnának...
- Száműztek? Na, jó talán kicsit félrebeszéltem az előbb. - végülis nem láttam túl sok okot rá, hogy eltitkoljam nem nagyon vol hová mennem és ez tűnt legkézenfekvőbbnek. Vagy mégis erős lenne egy ilyet benyögni... - Végülis magamtól jöttem. Meglettem volna otthon is, de neezebben találtam volna szállást. Ez itt biztosabb.
Pont, ahogy azt korábban mondtam Eliot igazán lényegretörő. Mialatt a hajamba fúrta magát, én csak sokatmondóan bámultam Alicere olyan "Nem hiszem el, hogy ezt csinálja" pillantással. Szabad kezemmel beletúrtam a fiú hajába.
- Nem, nem bántam meg. - itt elhúztam az arcát a hajamból olyan normális távolságra és szembenéztem vele. - Ügyelj rá, hogy végül te se bánd meg, hogy itt vagyok. - figyelmztettem jelentőség teljesen. Tetszett, hogy érdeklem. Tetszett ő maga. De mégis csak épp, hogy összefutottunk az utcán. Jelen pillanatban nem tudtam eldönteni szeretném-e megkoronázni a nyaramat egy futókalanddal. |
Eliot
A homloka ráncba szaladt Alice válasza miatt. Mit is mesélhetne magáról? Szinte semmi érdekes dologgal nem tudna szolgálni a lányoknak.
- Nekem ez lesz az utolsó fél évem az iskolában ha nem sikerül javítanom a jegyeimen. – nevetett fel miközben poharát a bárpultra helyezte. Nem, több alkoholt már nem rendelt hiszen nem azért jött, hogy teljesen elveszítse az eszét így mosolyogva fizette ki a számlát és fordított hátat a pultnak.
- Alice. Szóval te itt ismerkedték meg „életed” szerelmével – szabad kezével amelyikkel épp nem Ali derekát szorongatta jelezte az idéző jelet
- Én sose gondoltam ezekre a táborokra úgy, hogy komoly kapcsolatot is lehetne teremteni. De remélem tévedtem… - mosolyogva biccentett egyet Alice felé, majd sompolyogva nézett Alisonra, és hogy érezze Eliot törődését csak még közelebb préselte testét a lányéhoz
- És te Al? Ha nem ide száműztek volna, akkor mivel töltötted volna a nyarat? – vigyorogva bámult le a mellette állóra, majd a lány hajába temetve az arcát vette hanglejtését lágyabbra
- Azért remélem nem bánod, hogy végül itt kötöttél ki – suttogta. |
Alice
Úgy látom Eliot már igazán "jó kedvében van", ezért kissé furcsán nézhettem rá, ahogy őt figyelem. Hát nem tehetek róla, na.
-Igen. -válaszolom Alison kérdésre. -Ohh, szóval te nem szívesen vagy itt? -kérdezem egy cseppett szomorúbban, de megint mosolyogni kezdek.
Amikor parancsolóan ránk szól a srác, megemelem az egyik szemöldököm, majd megint poharam kezdem vizsgálni.
-Nos... Nem tudom mit mesélhetnék magamról..:Szerintem inkább ti meséljetek. -mosolygok rájuk. Elég kiismerhető vagyok, még egy óra velem, még két pohár whiskey, és mindent tudni fognak rólam, ha akarják, hanem. |
Alison
- Ahh, itt jöttetek össze? - csiripeltem vidáman. Igazság szerint nagyon tudtam élvezni mások love sztorijait. Talán azért, mert az enyémek kevésbé voltak romantikusak. Négyszemközt egész biztos jobban kifaggatnám...
- Legalább valaki élvezte a tábort... - fújtam ki a levegőt.
Azon kaptam magam, hogy egyre közelebb kerülök a sráchoz. Ameddig józannak látom nem zavar.
- Igazából nem is tudom mit keresek itt. Mármint, nem itt helyben, hanem a táborban. Eskü semmit nem csináltam a nyáron. Bezzeg ha otthon maradtam volna... - valójában nem tudom otthon mit csináltam volna, de talán feltaláltam volna magam. - Szóval ez az utolsó pár nap szeretném ha emlékezetes lenne. Most épp ti feleltek ezért.. - küldtem egy szeleburdi mosolyot mindkettőjük felé. |
Eliot
Nem hazudok ha azt mondom Eliotnak kifejezetten tetszik a helyzet. Alison a karjai közt Alice pedig szívesen döngicsél magáról. Mosolyogva fordul ismét a pult felé jelezve, hogy ugyan azokat kéri mint a legutóbb.
- Igazából Alice. Én szinte mindenre kíváncsi vagyok. Veled kapcsolatban és Alisonnal kapcsolatban is – szája sarkában halvány mosoly ült és úgy pillantott a lányra aki a narancslevét szürcsölgette. Eliot bár jól bírta az alkoholt még is hamar megártott neki, így a világ már kezdett össze folyni szemei előtt, de ezzel mit sem törődve gurította le a második vodkáját is a torkán
- Szóval… meséljetek magatokról! – szinte parancsolóan nézett a lányokra miközben még közelebb húzta magához Alisont |
Alice
Óvatosan koccintottam a többiekkel, mert volt már példa, hogy pohár tört el a kezemben. Nem az első koccintásunk volt aznap este biztos ezért volt... Belittam a pohárba, majd elmosolydtam. De rég ittam már ilyen jót,. Fincsiiii~ A kérdést hallva kicsit megilletődöm, és lesütött szemekkel mosolygok. Említettem volna?
-Öhm...A...Tábor legelején találkoztunk...És azóta...Lényegében...-pillantok visszafélénken Eliot-ékra. Hát igen. Ittokival szerelem volt első látásra, és még aznap meg is csókolt. Az emlékekre azonnal elpirulok, de a mosolyt nem lehet levakarni az arcomról.
-Hát...izééé..Akartok még tudni róla valamit? -kérdezem, miközben megvakarom a tarkóm, mert nagyon zavarba jöttem a helyzettől. |
Alison
Megkaptuk italainkat, s összekoccintottuk poharaink.
- Hogy miért nem? - mosolyogva lesütöttem szemeimet. - Oké, jól tudom, hogy alkalmanként egy kis iszogatásból nem származik sok baja az embernek... ennek ellenére mégis jobb, ha mindig józan maradok. Fiatal vagyok, de láttam már életet, amit tönkretett az alkohol... - gondoltam itt nagyapámra. - Meg különben is... kóstoltam. Nem volt finom. Ahhoz meg, hogy jól érezzem magam nincs rá szükségem. - zártam le a témát megrántott vállal. Számbavettem a szívószálat és szürcsölni kezdtem narancslevemet.
- Na, EZ finom. - mutattam a poharam tartalmára.
Kicsit váratlanul ért a kéz a derekamon. "A gaz csábító..." Na nem mintha ellenemre lett volna, vagy lett volna okom tiltakozni.
- Csak lassan a meglepetésiddel, mert félrenyelek. - mást a narancslé nem árt. Féloldalas mosollyal méregettem.
- Igen Alice! Engem is érdekel. - fordítottam hirtelen a lány felé tekintetemet. Még nekem is jól jött volna ha sikerül végre összebarátkoznom valakivel. |
Eliot
- Hát akkor narancs, whisky kóla és egy feles vodka lesz – mondta a pultosnak aki egyből igyekezett minél előbb kiszolgálni a vendégeit
- Szóval Alison… Te miért nem iszol alkoholt? Persze megértem, ha problémáid vannak vele. – mosolygott majd a pultos eléjük tolta a kért italokat. Eliot a kezébe fogta feles poharát és a magasba emelte
- Egészségünkre lányok! – mondta vigyorogva majd miután várt a poharak csörömpölő zajára egy kortyra lehúzta a pohara tartalmát. Óvatosan, szinte feltűnés mentesen csúsztatta Alison derekára az egyik kezét, hogy közelebb húzza magára, majd rá pillantott lopva
- Nem ám megárt a narancslé… - suttogta Ali hajába majd mosolyogva fordult Alice felé
- Szóval Alice. Mesélj mióta vagytok együtt a pároddal? |
Alice
Kocsmákba a fiúknak kell előre menni nem? Ezt...Általánosban mondta nekem valaki...Azt hiszem csak a kocsmákra vontakozik, mindenesetre fel kell világosítanom Ittokit is, ha idáig nem tettem meg, vagy nem tudja magától. Mikor valaki megfogja a kezem, már fordulok is hátra, hogy szépen bemossak az illetőnek, de még időben felismerem Eliotot, így nem teszek semmi rosszat. Elveszik tőlünk a táskákat, amit egy kissé rossz néven veszek. Nem szeretem ha a saját táskám is elveszik tőlem, habár most bulizni jöttünk, és ELiot tuti jó helyre hozott minket, nem valami suttyókkal teli kocsmába.
-Whiskey-s kólát. -pillantok Eliotra, majd a pultosra, aztán körbe nézek. Nincsenek túl sokan szerencsére, nem nagyon bírom a tömeget...Főleg ilyen helyeken. Azért szoktak dolgok történni a szórakozóhelyeken, és nem szeretnék benne lenni az újságokban... Uramisten! Paranoiás lettem... |
[23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
