|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.11. 13:45 - |
lakói: Eliot Gilbert & Taemin Kim |
[13-1]
Akira
Kuncogva figyeltem Taemin lábbelicseréjét. Neki is legalább annyi cuki dolga volt, mint nekem. Néha még kölcsön is kértem egy-egy pulcsiját.
Mikor megfogta a kezemet eltűnődtem rajta mikor is volt ilyen utoljára... Régen.
- Igen, négyes... - helyeseltem.
(el 4es ház, de most hadd ne ezért szóval...)
Odaértünk az én laktanyámra. Nem volt szükség a kulcsra, nyitva volt az ajtó. Tehát itthon van... Aztán mikor bementünk meglepve tapasztaltam, hogy még sincs..
- Oh, Angi megint nyitva hagyta az ajtót.. - mosolyogtam halványan. Gyorsan kibújtam a topánkából és egy titokzokniba bújva vettem föl az egyik legegyszerűbb tornacsukám, amit nem sajnálok. Már indultam volna, mikor megakadt valamin a szemem.
- Ez még jól jöhet. - kaptam fel a szúnyogriasztót, majd megint megragadtam Taemin kezét, és elindultunk az erdő felé.
(el erdő) |
Taemin:
-Az erdőbe? Rendben.-mosolyogtam halványan, majd követtem pillantását ami topánjaira esett, aztán saját lábfejeimre pillantottam amin még mindig a nyuszis papucsok ékeskedtek... Azt hiszem nekem sem ártana fölvennem egy rendes cipőt.
-Egy pillanat és indulhatunk is hozzád.-néztem szemeibe, majd leültem ágyamra, és zoknit, majd pedig tornacipőt húztam. Úgy gondolom nem kell túrabakancs egy erdei sétához, de azért strandpapucsban nem biztos, hogy jól járnék. Fölálltam, és Akira kezeire pillantottam, majd megfogtam egyiket és ujjainkat összekulcsolva indultam el az ajtó felé.
-Hányas is a ti faházatok? A 4-es ugye?-pillantottam szerelmemre érdeklődve...Szerelmem.. milyen szép szó is ez, és milyen keveset használjuk... |
Akira
A csk után gyorsan beszélni kezdtem, mielőtt megint túlságosan elkábulok.
- Menjünk! - felőlem aztán akármit is csinálhattunk volna. Azzal is beértem volna ha tótágast állunk, vagy nem csinálunk egyszerűen semmit, csak legyen velem. A parton többet jártam a nyáron, mint az erdőben, ezért inkább az tetszett.
- Legyen az erdő... - nem voltam valami nagy természetbolond, de olykor azért jó volt sétálni egyet. - De lehet előbb cipőt kéne cserélnem. - azzal lebámultam topánomra. |
| Taemin://////
Aranyos. Valahányszor ránéztem mindig ez jutott eszembe és valahányszor ez történt követte azon gondolat, hogy megakarom csókolni, megölelni és örökké boldoggá tenni.
Ahogy így pár apró másodpercre elmerengtem észre sem vettemés már meg is csókoltam Akirát.Talán ez volt amire szükségem volt, hogy ha nem figyelek magamra már egyből megy is az egész.
Ahogy elváltak ajkaink szemeibe meredtem, abba a két mese szép íriszbe.
-Nem is tudom... Talán elmehetnénk sétálni az erdőbe vagy lemehetnénk a partra.- kezdtem ötletelni egyből anélkül, hogy zavarban lettem volna az előbbi csók miatt. Azt hiszem tényleg kezdtem felnőni. |
Akira
Azonnal fölkaptam a fejem annak gondolatára, hogy csókot kapjak, de aztán ezen szégyelltem el magam és megint lefelé néztem majd kuncogni kezdtem zavaromban.
- A-az nagyon jó lenne. - emeltem fel végre kicsit a fejem, megmarkolva finoman a mellkasánál a pólóját.
Számunkra mindig is nehéznek éreztem olyan dolgokat csinálni, amit egy pár szokott, de ezzel valószínűleg nem voltam egyedül. A legapróbb dolgoktól zavarba jöttem és az a halvány pír az arcán arról árulkodott, hogy ő is. Néha elgondolkodtam rajta, hogy vajon valaha is természetessé válik-e a másik közelsége, vagy örökké paradicsomok maradunk? De talán ez volt a legjobb benne, hogy minden csókunk olyan volt, mint az első. Az első... csak ezek voltunk.. gyerekek, akik az első szerelmükben botladoznak szépen lassan. Mennyi volt az esélye, hogy pont egy ilyen fiút találjak? Miközben ezeken gondolkoztam teljesen elmélyültem a szemei fürkészésében, aztán észbekaptam.
- Öhm... és mit csináljuk? - fordítottam el kicsit oldalra a tekintetemet. |
| Taemin;////
Éreztem, hogy ismét arcomba tódul a vér és megjelenik egy enyhe pír. Zavarban voltam de olyan jól esett ezt hallani tőle hiszen én is hasonlóan éreztem. Noss igen.. a táborozás alatt kicsit leszűkültek a lehetőségeink, hogy kettesben legyünk, mert mindenhol vannak mindig...
-Te is hianyoztál nekem.- simítottam végig gyengéden arcvonalán ujjbegyeimmel miközben finoma fölfelé emeltem.
-Ne hajtsd le a fejed. Így hogy csókoljalak meg?-még én is nehezen hittem el amikor ilyeneket mondtam de... azt hiszem ez természetes nem?
-Mit szólnál hozzá, ha a mai napom csak a tied lenne?-öleltem át derekánál miközben próbáltam férfiasabbnak tűnni mint vagyok bár a képe bezavart kicsit a paradicsom arcszín. |
Akira
Mikor Taemin felszívódott sikerült lehiggadnom. Kinevettem magamat, hogy mégis miféle viselkedés ez, de jobban belegondolva ellenkező esetben talán ő is így reagált volna. Kijött, ezúttal felöltözve, lényegesen megkönnyítve vele a dolgomat. Miután rémaranyosan üdvözölt, végre megszólaltam...
- Hiányoztál. - morogtam magam elé leghajtott fejjel de közben felnézve rá, két mutatóujjamat összeérintve magam előtt. Nem volt semmi konkrét célom csak vele akartam lenni. Még ha csak egy kicsit is... csak mi ketten... Még Daphnet sem hoztam magammal. |
| Taemin:////
Úgy tünt Aki talán még nálam is jobban zavarba jött ami nagyon aranyos reakcióhoz vezetett, amitől helyben eltudzam volna olvadni és akkor lehetett volna össze kanalazni a padlóról.
-Öhm... bocsi, mindjárt fölöltözök!-kaptam gyorsan észbe és nyúltam az ágyon lévő ruháimért majd vissza vágódtam a fürdőszobába és kapkodtam magamra a ruhadarabokat amilyen gyorsan csak tudtam. Immáron egy szürke szükített szárú nadrágban és egy sima fehér pólóban tértem vissza Akirához.
-Szia megint.-lépdeltem oda hozzá és öleltem meg miközben arcára nyomtam egy cuppanós puszit és ezúttal már széles vigyor csücsült szám két sarkában.-Mi szél fújt felém?-tettem fel az egyébiránt teljesen értelmetlen kérdést. |
Akira
Összezavartan szökkentem föl mikor megpillantottam Taemint egy szál törülközőben. Így talán még sem kellett volna rárontanom. Gyorsan, reflexből az ajtő mögé álltam.
- Szia! - kurjantottam hangosan, zavarban, mereven bámulva a plafont. Hihetetlen, hogy tudok időzíteni. Egek, ha csak pár pillanattal előbb jövök, amikor még zuhanyzik, fel tudtam volna készülni erre... vagy meg tudtam volna futamodni és leléphettem volna, de most már kínos volna elmenekülni. De maradni is kínos... Áááá...
Ennyi együttlét után, nekem még mindig nagyon új volt az egész, és ha nem voltam kellőképpen felkészülve akkor ez ilyen véget ért.
|
| Taemin//////
Reggel kissé későn keltem így mindennel csúszásban voltam... mármint magamhoz képest, hiszen a táborban szerencsére nincsen napirend. Nem kicsit voltam kócos mikor becsoszogva nyuszis mamuszomban a fürdőszobába belenéztem a tükörbe. Úgy éreztem magam mint a mosott rongy amit egy kutya is megrágott... de komolyan. Muszáj volt beállnom a zuhany alá, egyszerűen nem bírtam ki. Hihetetlen mennyire jó eső érzés ahogy a meggémberedett porcikájimra rázúdul a forró víz és teljesen ellazulnak. Úgy döntöttem hajat is ideje mosni így miután kiszálltam a zuhany alól, csípőm köré csavartam a törölközőt és visszamentem szobámba, hajamból még csöpögött a víz. Hallottam, hogy valaki mászkál a házban, de úgy hittem a szobatársam jött vissza valamiért, így nem kicsit lepődtem meg ahogy megpillantottam Akira arcát.
-Szia-nyögtem halvány, zavart mosollyal és pirosló arccal. |
| Taemin//////
Reggel kissé későn keltem így mindennel csúszásban voltam... mármint magamhoz képest, hiszen a táborban szerencsére nincsen napirend. Nem kicsit voltam kócos mikor becsoszogva nyuszis mamuszomban a fürdőszobába belenéztem a tükörbe. Úgy éreztem magam mint a mosott rongy amit egy kutya is megrágott... de komolyan. Muszáj volt beállnom a zuhany alá, egyszerűen nem bírtam ki. Hihetetlen mennyire jó eső érzés ahogy a meggémberedett porcikájimra rázúdul a forró víz és teljesen ellazulnak. Úgy döntöttem hajat is ideje mosni így miután kiszálltam a zuhany alól, csípőm köré csavartam a törölközőt és visszamentem szobámba, hajamból még csöpögött a víz. Hallottam, hogy valaki mászkál a házban, de úgy hittem a szobatársam jött vissza valamiért, így nem kicsit lepődtem meg ahogy megpillantottam Akira arcát.
-Szia-nyögtem halvány, zavart mosollyal és pirosló arccal. |
Akira
Óvatosan benyitottam az ajtón. Biztos forrásból tudtam, hogy Taemin jelenleg egyedül tartózkodik odabent és erre a pillanatra vártam már jó ideje.
Hihetetlen milyen régen volt akár csak egy percünk is kettesben. Valaki folyton volt körülöttünk, és utáltam bevallani mennyire rühelltem ezt. Elhatároztam hát, hogy az első adandó alkalommal rárontok. Hiányzik, ez van.
Lábujjhegyen indultam körbe a faházban mit sem sejtve. Talán még alszik... talán épp fürdik... talán nincs is... DE! Ott kell legyen. Ott kell, hogy bújkáljon valahol. Nem tudtam miért gondolkozok hirtelen ennyire pesszimistán. Gyerünk, csak rá kell rontanom! |
lakói: Eliot Gilbert & Taemin Kim |
[13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
