|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.11. 12:45 - |
 |
[150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
Alison
- Nos, ezesetben én fizetem a tiedet, te fizeted az enyémet, urunkét pedig felesbe, megegyeztünk? - vetettem egy játékos pillantást Alice felé.
- Ohh mamám, hová jutottam? Egy férfit etetni... Ez olyan öregesen hangzik. - sóhajtoztam drámaian, ahogy véfighaladtunk a parkon. Valószínűleg a férjem, ha nem tudna főzni éhen halna mellettem... márha volna férjem. Vagy mindennap étterembe kéne vigyem. Néha eljátszadoztam ilyen buta gondolatokkal.
- Alice, te tudsz főzni? - meredtem a lányra kíváncsian. Többnyire bárkit megkérdeztem a koromban, már mind azt feleték igen, tudnak. Én voltam az egyetlen, aki nem. Mondjuk soha nem terveztem, hogy valamiféle háziasszony legyek. Ugyanakkor amilyen válogaós vagyok, rám főzni is nehéz lenne. |
Eliot
- Nem illik a zoknijaimmal gúnyolódni kis hölgy! – horkant fel, majd játékosan meglökte Alit a vállánál.
- Egyébként pedig a nagyanyámtól kicsi koromban mindig zoknikat kaptam… borzasztó volt az a sok kötött zokni.. – húzta félre a színes emlék képek miatt. Bizony a nagyi mindig lelkesen csinált zoknikat a kicsi unokájának. Bár inkább kapott volna legot, vagy bármi mást mint a többi vele egykorú gyerek. Ali házához érve Eliot rendesen felmérte a saját, és a lány lakóhelye közti távolságot
- Nincs is olyan messze… - felhúzott orral vigyorodott el és a rózsaszín zacskóra pillantott
- Agyő nagy ő… - sóhajtotta majd közelebb hajolt Alice-hez
- Min osztozkodnál velem? A szatyron vagy Alisonon? – vonta fel kérdően szemöldökeit a magasba.
- Tudod te megkaphatod a szatyrot…. – kivillantotta a fogsorát, és kiegyenesedve bámult a lányokra mikor Alison visszatért
- Nekem mindegy kifizet. Csak együnk valamit. |
Alice
-Muhahahahhhaha! Reménykedj barátom. reménykedj...-nyújtom ki rá a nyelvem, mikor közli hogy bármiben lenyomna.
-Nem feltétlen az erőnket kell összemérnünk. Hahaha. -nevetek fel megint, majd boldogan szökdécselek Alison házáig.
-De...Neeeee~ -nyúlok a szatyor után mikor kiveszi a kezemből. Hatalmas kétségbeesett szemekkel nézek fel Eliot-ra, majd meglköm a vállát.
-Csinálj valamit! Szerezd vissza! És akkor talán osztozom veled rajta! -mutatok Alison után, persze nem gondolom komolyan mindezt. Mikor Alison kijön, és közli, hogy meghív minket, megrázom a fejem.
-A-a! Most én jönnék nem? Megengeded hogy felesbe fizessem veled? Kellemetlnül érezném magam, ha az este alatt csak én nem fizettem volna...-húzom el a szám. |
Alison
Arra, amit Alice a fülembe suttogott kuncogni kezdtem, majd visszasúgtam neki.
- Ő is nekem, de jobb ha még nem tudja. - így mulatságosabb volt.
- Ne vesszetek össze rajta, mert a szívére veszi! - utaltam a táskámra. Inkább nem hoztam szóba, hogy nekem is a rózsaszín a kedvencem a sok közül, a végén még összeverekdetünk volna.
- Talán csupa egyforma zoknit kéne venni neki. Akkor nem volna gáz ha összekeverné.. - gúnyolódtam fapofával.
Közben odaértünk a faházamhoz.
- Itt várjatok! - kikapkodtam kezükből a szatyrokat. - Tudom, hogy ez már a szívedhez nőtt Alice, de mennie kell. Vegyetek érzékeny búcsút egymástól. Eliot te is köszönj neki. - lóbáltam meg előttük a rózsaszínt. - Na jó, mindjárt jövök. - fejeztem be a szórakozást és besiettem a házba. Gyorsan lepakoltam. Vetettem egy pillantást a tükörbe, megelégedtem, és már megint kint voltam velük.
- Nos, hálából amiért sgetítettetek megbírkózni nekem ezzel a vendégeim vagytok! Én biztosan valami édeset eszek. - hadartam és elindultam. |
Eliot
Kiérve a klub helyiségből haladtak végig a macskakövekkel kirakott sétányon, egészen azon az úton ami a tábor felé vezetett
- Szóval mi féle küzdelemre gondoltál Alice? Bármiben simán lenyomnálak. – büszke mosoly szökött az arcára. Igen valószínűleg ha bármi féle erőnléti dologról van szó akkor Eliot kerülne ki nyertesen, hiszen csak elég ránézni a lányra… törékeny test. Bár kis dolgok is rejthetnek nagy meglepetéseket.
- Egyébként pedig mit ennétek szívesen? Bocs hölgyek, de nekem most ez az első számú fontos dolog a listán – húzta félre a száját. Valószínűleg Eliot gyomra mindig fontosabb lesz mindennél és mindenkinél ha fel kordul. Ki az aki élvezi ha már a saját testét emészti? |
Izabella:
Haloványan elmosolyodik majd a kérdésemre rám pillant és elneveti magát.A válaszára gonosz arcot vágok és úgy vigyorgok tovább.Mikor meglátom azt az arcát egy pillantra elgyengülök addig a nyakába hajtom a fejem, hogy ne lássa ahogyan elpirulok.Végül csak adok egy puszit a bőrére és elhajolok tőle a fejem pedig az ég felé emelem.
-Tudod nincs átjárás..Ami azt jelenti, hogy ellenkező neműek nem lakhatnak egy szobában.-húztam félre a számat de aztán ördögi fejjel néztem rá.-De ugye nem akarod ezt betartani?-kérdeztem rá ám közben jó pár perverz gondolat futott végig az agyamon mire lehajtottam a fejem míg perverz mosoly terült szét arcomon és még el is pirultam.Aztán ismét normális lettem és a szemébe néztem.Az ég szépségére tett megjegyzésére csak bólintok egyet.Valóban szép látvány.
-Igen gyönyörű.-mondtam mosolyogva és én is feltekintek az égre majd le se veszem róla a szemem.
|
Noah
Mikor átkarol, csak egy halovány mosoly húzódik ajkaim szegletébe majd a következő kérdésre pillanatok alatt felnevetek.
-De még szép hogy van! És örömmel fogadom majd segítségedet kedves.-pillantok afféle szívtipró arckifejezéssel a lányra majd csak megemelve egy kicsit állát, egy gyengéd csókbot lehelek ajakira,
Ezután tekintetem újra az égre szegezem.
-Egyszerűen gyönyörű..-ejtek meg egy újabb mosolyt miközben teljesen elmerülök az ég nyújtotta szépségben. |
Makoto
Magamban kuncogtam azon ahogy elképzeltem milyen fejet vág majd a drágám ha Akane elkezdi rólam faggatni.
- Február elején volt egy bál. Barátokként mentünk el, de az este végére kicsit megváltoztak a dolgok. - mosoly kúszott végig az arcomon, ahogy visszaidéztem azt a napot. - Éppen sütikkel dobáltuk egymást és kergetőztünk, mikor bejelentették, hogy megválasztottak minket bálkirálynőnek és királynak. Fölcammogtunk a színpadra, Yo beszólt valamit a mikrofonba aztán megszöktünk. Kimentünk az udvarra. Nagyon hideg volt és az előtte való napokban végig esett a hó, szóval képzelheted, de ez nem nagyon tántorította őt meg. Befeküdt a hóba és onnan bámulta a csillagokat, aztán már engem sem érdekelt, csatlakoztam hozzá. Hamar "verekedni" kezdtünk. Mindkettőnk arca tele volt még süteményfoltokkal... ezeket pedig segítettünk eltűntetni egymásnak.... Mire kimásztunk a hóból, mindketten tudtuk, hogy együtt vagyunk. Még ha ez így első körben nem is tartott túl sokáig... - miközben meséltem szép lassan odaértünk a faházakhoz.
/el faházak/ |
Izabella:
Aprót bólintott majd mikor mondta, hogy akkor maradunk és hercegnőnek szólított muszáj volt még szélesebben mosolyognom.Hm most jöttem rá, hogy nekem van egy szőke hercegem csak nincs fehér lova...De tényleg szőke haj, kék szem...Tiszta herceg típus.Lassan csöpögni kezd az eső de ez egyáltalán nem zavar főleg, hogy egész meleg van és amúgy is a katonai táborban még szakadó esőben is csináltuk a feladatokat ez meg még csak nem is szitálás csak csepegés.Noah levett a pulcsiját majd a fejemre terítette mire halovány mosoly jelent meg az arcomon és 90°-ot fordultam az ölébe így nekem oldalra volt a lábam.De így legalább neki tudtam dölni a vállának és átkarolni őt.
-Jut eszembe nincs kedved megszegni majd pár szabályt?-kérdeztem rá sunyi vigyorral miközben a hátát simogattam. |
Noah
A lány válaszára csak egy halovány mosoly kúszik arcomra és csak bólintok egy aprót.
-Jó, akkor maradunk hercegnő.-motyogom az orrom alá, és valahogy pont miután ezt kimondtam érzem, hogy az eső elkezd lassan csöpögni..mintha pontosan csak erre a pillanatra várt volna.
Engem tulajdonképpen ez még nem annyira zavar, de azért hogy Iza meg ne fázzon itt nekem, csak egy halk sóhaj kíséretében, lekapom magamról dzsekimet és a lány fejére terítem azt. Ha jobban rákezd akkor majd bemegyünk. |
| Izabella Felem forditotta a fejet igy sikerult rendesen megcsokolni.A csok kozben vegigsimitott az arcomon en pedig a hajaba turtam majd miutan vege lett szinte egyszerre neztunk ismet az egre.Olyan jo volt ez az egesz.Vegig csak mosolyogtam.Sot mar kezdett kinos lenni, hogy ennyire mosolygok de nem birtam ki.Hihetetlen erzes volt, hogy itt van velem este es a csillagokat nezzuk.A kerdesere ovatosan bolintottam ugy, hogy ne ussem meg a fejet. -Igen persze csak ha te nem szeretnel menni.-mosolyogtam ra kedvesen. |
Noah
Mikor a lány felém fordítja a fejét és adni készül egy kisebb csókot, nyomban odébb biccentem fejemet, így a puszi pont az ajkaimra esik. Erre csak egyik kezemet Iza arcához emelem, és finoman végig simítok puha bőrén, miközben még csókolom őt. Ebbe próbálom minden szeretetemet beleadni, és miután elválnak ajkaink,csak mosolyogva szegezem tekintetem újra az ég felé.Hm..már elég késő lehet...de semmi kedvem nincs innen felkelni. Jók vagyunk mi itt, nem kell ezt a már idillnek mondható hangulatot megzavarni.
-Szeretnél még maradni?-teszem fel azért puszta illedelmességből a kérdést, mert ha lány menni akar, akkor már szívesen pattanok is, és megyek arra amerre ő. |
| Eleanor: Lassan beertem a taborba majd a recepcional megtudva es megszerezve a fontos dolgokat indultam el a fahazamhoz majd amint beertem letettem cuccaimat kesobb pedig ki is pakoltam az en oldalamon levo szekrenybe.Vegul elindultam kifele.Most egyedul akartam lenni.Tudom is hol jo ilyenkor lenni.Megnezem a naplementet. /El Tenger/ |
Izabella:
Jólesően felsóhajt miközben a feje még mindig a nyakamnál van.Arra amit mond bólintok.
-Jó tudni.-mondom vidáman mosolyogva.Mikor már én is átölelem őt és látom azt a mosolyt az arcán édesen pislogva terül szét ugyanolyan mosoly az arcomon.Mondta, hogy ő is szeret majd kaptam egy puszit a buksimra mire behunytam a szemeimet és úgy döntöttem a feje ma vállára de előtte mér adtam neki egy puszit az arcára.Pördített rajtam egyet miközben azt mondta, hogy nézd majd már azon kapom magam, hogy ő a fűben ül és engem is leránt az ölébe mire elmosolyodom és haloványan el is pirulok.Kicsit megijedtem ettől a hirtelen mozdulatsortól de így már egész jó.A kezét az ég felé emeli mire felnézek és látom, hogy az égen már sok csillag ragyog de pár felhő belerondít a képbe.Bár így is szép.A fejét a vállamra hajtva nézi ő is az eget.Hm elég csúnyák ezek a felhők lehet, hogy esni fog.Óvatosan felé fordítom a fejem majd ismét kap egy puszit a szája szélére.Sajnos annyira nem tudtam jól fordulni, hogy csókot kaphasson. |
(Na jó,akkor most valahogy bepótoljuk az időelmaradást o-o)
Noah
A lány szavai hallatára csak eleresztek egy jóleső sóhajt miközben még mindig Iza nyakát bújom.
-Ha valamit megígérek, azt általában..nem is..mindig betartom.-teszek egy apró hangsúlyt a "mindig" szóra, ezzel biztosítva kedvesemet arról hogy bennem bármikor megbízhat.
Mikor a lány egyszer csak fordul egyet és így már ő is átölel engem, csak egy halovány ám mégis szeretetteljes mosoly kúszik ajkaim szegletébe.
-Én is.-emelem meg egy kicsit fejemet és így adok egy puszit Iza buksijára.
Később tekintetem a mostanra már csillagos égre szegezem. Néhány felhő alakja rajzolódik ki a sötétben de a legtöbb fényes kis pont mégis szépen beragyog mindent.
-Nézd csak.-pördítek egyet a lányon, majd újra csak elkapva derekát, gyorsan lehuppanok a földre őt pedig már húzom is az ölembe.
Ezután egyik kezemet az ég felé emelem, mintha éppen csak el akarnék kapni néhány csillagot, de persze mint ezt mindenki tudja, lehetetlen. Erre a gondolatra csak megejtek egy halovány mosolyt, majd újból a lány vállára hajtva fejemet, bámulom az eget. Olyan jó most itt ücsörögni kint..tudván, hogy most jelen pillanat, semmi és senki miatt sem kell aggódnunk vagy idegeskednünk..most minden olyan nyugodt..egyszerűen csak...ennek a pillanatnak szeretnék örök életemben élni... |
| Izabella Mar egy ideje maszkalok mikor hirtelen valaki hatulrol atolel es komolyan azt hittem, hogy Eliot jott vissza es eleg fura belepot rendez de mikor felkaptam a fejem es oldralra forditottam lattam, hogy Noah az erre rogton felvidultam.Arra amit mondott elmosolyodtam. -Es tenyleg megkerestel.-mosolyogtam mert mast nem tudtam.Azt hittem elfelejtett de ugy latszik nem ennek pedig nagyon orulok.Nehany csokott nyomott a nyakamra mitol kicsit megremegtem, olyan jo volt.Vegul megfordultam a karolasaban es atoleltem ot. -Ahh szetetlek.-mosolyogtam es ez a hangombol is erezheto volt igy tudhatta, hogy orulok neki es boldog vagyok. |
Noah
Nem tudok köb egy szemhunyásnyit sem aludni, ezért az idő nagy részében csak forgolódok összevissza az ágyban, miközben próbálok valahogy álomba merülni, de semmi... Talán végül egy 2-3 órát sikerült aludnom, de az még bőven nem elég.. Áh,többet már úgy sem fogok tudni aludni,szóval édes mindegy..
Ezért csak kipattanok az ágyból majd elkezdek körbe-körbe járkálni a szobában. Miért érzem azt hogy valamit nagyon elfelejtettem? Ere a gondolatra óvatosan elkezdem államat dörzsölgetni, mikor egy pár percre rá be is ugrik, mit hagytam ki az életemből. Iza. Na basszus..
Gyorsan felkapom magamra fekete bőr dzsekimet, mert eléggé esőre áll az idő és pár másodpercen belül, már rontok is ki házamból és a lány keresésére indulok. Nagy szerencsémre meg is találom őt a parknál. Csak egy sunyi mosoly kíséretében, rettentően halk léptekkel odasettenkedek hozzá, majd mikor mögé lépek csak finoman átkarolom a derekát, és fejemet szerelmem vállára hajtom.
-Megvagy..-motyogom és hangomból érezhető hogy mosolygok.
Én megígértem, hogy el fogom kapni..és hát, "Ígéret szép szó, betartani úgy jó." Végül halkan szuszogva, nyomok pár gyengéd csókot a lány nyakára, miközben jobban magamhoz húzom. |
| Izabella Eppen a parkban maszkaltam es azon gondolkodtam, hogy mindjart vege a napnak...Na jo ez engem ismerve nem igaz de akkor is Noah meg mindig nem talalt meg...mar ha keresett.Kicsit lehajtott fejjel setalgattam es a fuvet neztem.Annyira hianyzott es most, hogy itt van ugy orulok de megse tudok vele lenni mert volt valami fontos dolga.Persze ertem en es mem is akarok rajta logni az egesz tabor idejen de azert remeltem, hogy az elso napot egyutt toltjuk.Bar nem voltam egyedul sot egesz jo volt a tarsasag meg se tudtam rendesen orulni. |
Akane:
-Köszönöm.-mosoyogtam hálásan majd óvatosan átkaroltam a vállát.
-Ugyan Yo is így gondolja de most, hogy tudom mi a szitu úgy is kifaggatom.-öltöttem ki a nyelvem majd mikor mentünk és mondta, hogy biztos jól meg leszünk meg, hogy mellette nem lehet unatkozni csak bólogattam.
-Igen nagyon jó fej és már össze is barátkoztunk.-mosolyogtam rá vidáman.
-Mióta vagytok együtt?-kérdeztem rá lelkesen. |
Makoto
- Gyere, menjünk! Kapaszkodj csak belém... - igyekeztem támogatni. Az utolsó kijelentésére zavartan elvigyorodtam.
- Hmm,hah.. ettől tartok én is. Remélem ő is így gondolja. Mi folyton csak veszekszünk... néha még verekszünk is. Na meg bajba kerülünk. - pergett le a szemem előtt a sok fura dolog, amiben eddig részünk volt. Hiszen eleve egy kajacsata szövődményében jöttünk össze. - Biztos jól meglesztek, mellette nem lehet unatkozni, mert amint egy kis nyugalom van ő biztos csinál valami butaságot. - örültem neki, hogy Yo jó társaságba került, Akane szimpatikus lány volt, olyannak tűnt, mint akivel egyszerű jól kijönni. |
[150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
