|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.11. 12:56 - |
 |
[17-1]
Izabella:
-Hát nekem ezt mondták de nem tudom lehet, hogy más oka is volt.
-Ja elment így is.Főleg, hogy gyerekként még nem tudtam semmiről és így nem is volt olyan nehéz.-bólogattam.Megcsörrent a telefonaj mire rápillantott és mikor elfintorodott majd rám nézett és mondta, hogy ne haragudjak de mennie kell és majd bepótoljuk meg minden.Csak bólintottam és rámosolyogtam.
-Jó majd akkor máskor.Szia.-köszöntem el tőle és intettem egyet majd én is elindultam vissza a parkba.
/el: Park/ |
Eliot
- Szóval azért passzoltak le, mert lány lettél? - kérdően és elhűlve húzta fel mind a két szemöldökét. Csak azért lepasszolni egy gyereket, mert nem a várt nem jött az elég szívtelen és valljuk be, mocskos undorító dolog.
- Csak az számít, hogy neked végül is jó volt, és nem voltak problémáid. Bár ha igazán megnéznének, biztos sajnálnák, hogy egy ilyen szép lányt, mint te csak úgy lepasszoltak - jegyezte meg csendesen, majd a zsebébe rezgő telefonhoz kapott. Előhúzva azt fintorodott a kijelzőre, majd bocsánat kérő szemekkel nézett Izára.
- Ne haragudj szépségem, de most mennem kell. Késöbb még látlak és bepótoljuk a további beszélgetést - ezzel kinyomva a telefonját csúsztatta vissza nadrágja zsebébe. Mosolyogva nézett a lányra majd egy halk elköszönés után eltűnt
/el a messziségbe/ |
Izabella:
Halkan felnevet én meg zavartan elmosolyodom.
-Jaaa.-világosodtam meg-Oké néha hülye vagyok.-nevettem el magam halkan.Ő már kidobta a kukába a tányérját és a szalvétáján majd én is befejeztem a lángost és a számat megtöröltem a szalvétával majd a tányérra helyeztem és én is felálltam és a közeli kukához sétálva dobtam ki.
-Jó.-egyeztem bele.Hm úgy látszik akkor amióta itt van velem van.Br tekintve, hogy akkor találkoztam vele mikor éppen megérkezett és csak bedobni a cuccát ment be a házába érthető.Visszalépkedtem hozzá majd várva arra, hogy feláll és mehetünk álldigáltam mellette.A kérdésére elmosolyodtam.
-Nem, szívesen válaszolok amúgy is mondtam, hogy ha érdekel valami nyugodtan kérdezz.Röviden úgy történt, hogy megszülettem aztán rögtön a nagyszüleimhez passzoltak.Nem tudom miért nekem azt mondták, hogy fiút akartak.De biztos több van mögötte.Igazából annyira nem zavar így is jó volt.-adtam választ a kérdésére. |
Eliot
Halkan felnevet ahogy Iza felsorolta az ismerősök nevét, majd megrázza a fejét
- Azt hiszem félre értettél. Úgy értettem, hogy osztály társak vagy csak barátok. De végül is lényegtelen. Nem ismerem őket - elmosolyodva kapta fel a tányérját és felállva a közeli kukába hajította, majd vissza ült megvárva míg Iza megeszi a maradékát.
- Én még nem is voltam a házamban bent. Szóval ha ezután van kedved akkor bejöhetnél. Csak amíg gyorsan kidobálom a cuccaim. – elmosolyodva nyújtóztatta ki karjait a magasba, majd nagyot sóhajtva eresztette le az asztalra őket
- Ha nem vagyok tolakodó a sok kérdésemmel akkor megkérdezhetem, hogy miért nem néztek rád soha a szüleid? Persze nem muszáj válaszolnod. Csak érdekel |
Izabella:
Gyorsan megette az utolsó falatokat is majd megtörötle a száját és a tányér közepére tette a szalvétát ezután a könyökével az asztalon támaszkodva tartotta állát és rákérdezett, hogy kik az ismerősök.
-Ittoki,Akane,Noah és Jake.-válaszoltam aztán arra ahogy lereagálta a dolgot először kínosan elnevettem magam majd rámosolyogtam.
-Egész életembe rám se néztek.-helyestbítettem majd csak kedvesen rámosolyogtam.
-Aranyos vagy de nem kell félteni.-mondtam a szemébe nézve.De ő inkább körbenézett a szemkontaktus felvétele helyett így én is inkább a lángosomra pillantottam melynek már nagy részét megettem.Még pár falat és végzek is vele. |
Eliot
A lángost utolsó darabkáira tépve ette meg, majd megtörölve kezeit és száját, gyűrte egy csomóba a szalvétát és tette pontosan a tányér közepére
- Kik az itteni ismerősök? – könyökeivel az asztalra támaszkodva tartotta meg állát, és letörölhetetlen mosollyal bámulta a szöszkét ahogy még mindig jó ízűen eszi a lángost. Vajon az miért van, hogy a férfiak jóval hamarabb megeszik a kaját amit eléjük raknak? Falánkság?
- Egész nyáron rád se néznek? Én a szüleid helyében féltenélek. Egy ilyen szép és törékeny lány… tiszta védtelen vagy. Vigyázz magadra – lapos tekintettel bámult előre fele, majd lassan körbe nézett. Valószínűleg nem a mai nap lesz, hogy Eliot kiélvezi a nyári éjszakák gyönyöreit, ma inkább az ágyát élvezni ki, egy jó, hosszú alvással. Persze Iza társaságát se lökné vissza. |
Izabella:
Rákérdezett, hogy vannak-e itt ismerőseim mire bólogattam.
-Igen több is.-adtam meg a választ bár természetesen senki se talált rám a napokban még Noah se mikor megmondta, hogy megfog keresni..Úgy látszik ezt is nekem kell majd elintézni.Vagy inkább hagyom hadd keressen.Közben Eliot jó gyorsan falta a lángost már a felét meg is tte.Az igen én persze ennél lassabb voltam és ez részben azért is volt mert még elég forró volt.De lassan kezdem megszokni.Arra amit mondott kicsit szomorkásan néztem rá ő pedig kínosan elmosolyodott.
-Értem, biztos jó lesz itt is.Hála Istennek az én szüleim biztos, hogy nem fognka utánam nézni.-mosolyogtam rá.Lassan már én is megettem a lángos felét.Egész finom és már nem is érzem magam olyan éhesnek mire végzek vele már jól is leszek.
|
Eliot
- Vannak itt ismerőseid? Már mint úgy értem barátok, osztálytársak vagy valami – a lángos falatokat egyre gyorsabban tolta le a torkán, ami nem csak azért van mert imád enni, ha nem közre játszik az is, hogy régen borított már magába valamit… ami nem alkohol volt.
- Az én társaságom a szünidő alatt inkább elmentek külön kempingezni, míg a szüleik úgy tudják itt vannak. Én ezt nem tehettem meg. Félek az anyai szigor miatt lejönnek meglátogatni – kínosan elmosolyodva tépte le a következő falatját, miközben arra gondolt, hogy az anyja mennyi kidolgozott tételt és könyvet pakolt a táskájába… amiket persze arra használt fel, hogy tüzet gyújtsanak a 3 nap alatt amíg ők jól érzik magukat. |
Izabella:
-Nem azért nm szeretek mert valamit eltitkolok csak egyszerűen vala, hogy nem.-mosolyogtam rá kedvesen.Tényleg így volt semmi titkom nincsen és nagyon szívesen válaszolok bármire őszintén.Amúgy is felesleges eltitkolni dolgokat később úgy is mindre fény derül és az úgy csak rosszabb lesz.A következő mondatra megint csak elmosolyodtam majd láttam, hogy már vette a levegőt, hogy mondjon valamit de ekkor a büfés néni odaadta a két lángost mire ő kifizette és az egyiket odatolta nekem amit el is vettem majd úgy néztem rá mikor megkérdezte, hogy leülünk-e csak bólintottam és már mentem is utána majd oda ahova ő letette a lángosát letettem én is aztán leültem.Mikor elmondta, hogy mit is tervezett még a pultnál megkérdezni és arra amit mondott és ahogy falánk módon végignézett rajtam haloványan elpirultam.Na majd meglátjuk meddig megy el.
-Csak csikis vagyok ennyi.-adtam meg az egyszerű választ lágy mosollyal az arcomon majd én is elkezdtem ksiebb darabokat tépkedni a lángosból ami egyébként elég forró volt így először elkaptam tőle a kezem de másodjára már sikerült kitépnem egy darabot aztán már ment a többi is. |
Eliot
- Pedig én szívesen meghallgatlak… főleg így, hogy nem szeretsz magadról beszélni. Kíváncsivá tettél – mosolyogva nyújtotta Iza felé a szemüvegét ami még mindig Eliot kezében pihent, de mielőtt elfeledkezne róla és itt hagynák, vagy esetlek előbb nyomja a lány kezébe
- Nem kell mindent megköszönnöd – játékosan kacsintott a lányra, majd ismét beszédre nyitotta a száját de akkor a hölgy a két lángost felé tolta. Eliot szemei felcsillantak majd kifizette és az egyiket Iza kezébe tolta
- Leülünk? - mutatott az asztal felé, és még a válasz előtt indult meg, hogy letehesse a papír tálcán olajban ázó forró gyöngyszemet.
- Szóval azt akartam kérdezni, hogy mi az a más ok? Bár megnyugtat, hogy nem zavar ha esetleg… néha hozzád érek.. - tipikus falánk módon nézett végig a lány testén, totál megelégedve, majd mintha mi sem történt volna ült le és kezdett bele a lángosba… persze csak finoman, módjával és főképp gusztusosan. Ezért ahelyett, hogy az egészet a képébe tolta volna, csak apró falatokat tépkedett le |
Izabella:
Láttam, hogy meglepődött a válaszomon és még vissza is kérdezet mire zavartan mosolyogva megráztam a fejem.
-Nem igazán.-biztosítottam a dologról és mikor azt mondta, hogy egy kivétel vagyok csak haloványan bólintottam.Na igen a legtöbb csaj szívesen fecseg az élet történetéről és hegyiről-tövire elmond mindent főleg egy olyan fiúnak mint Eliot.Na igen.A pultra támaszkodott majd óvatosan odanyúlt az arcomhoz és szintén ilyen óvatosan vette le rólam a napszümeveget így már láthatta kék szemeimet melyek itt az árnyékban sötétebbnek hatottak valójában egész világosak.Arra amot mondott csak elmosolyodtam.
-Igazából már el is felejtettem, hogy rajtam van.-vallottam be mert valóban így volt.Ha másra figyelek egy idő után fel sem tűnik.Szelíden mosolyogva tett fel egy kérdést mére avartan elmosolyodtam.
-Más oka van.-válaszoltam aztán mikor megdicsérte a szememet ismét csak mosolyogva néztem a szemébe.Körülbelül úgy nézett így ki mint aki el van varázsolva.
-Köszönöm.-mondtam.Hm alig beszélünk fél órája és én már legalább háromszor köszöntem meg azt, hogy megdicsérte valamimet. |
Eliot
- Nem szeretsz magadról beszélni? – hökkent meg Izabella válaszán. Furcsának tartotta, hiszen mint már említettem a legtöbb lány imád órákat végig fecsegni az unalmas kis életükről, ahogy anyuci és apuci egy rózsaszín kennelbe bezárva tartják, minden féle színárnyalatú köröm lakokkal megdobálva.
- Te egy kivétel vagy… - dünnyögte az orra alatt, miközben a pultnak támaszkodva bámult a lányra. A napszemüveg. Óvatosan nyúlt Iza arca felé, majd pont olyan óvatossággal emelte le, a fekete napszemüveget a lányról.
- Ne takard el a szemed. Itt nem is süt a nap – elmosolyodva húzta fel mind két szemöldökét, miközben egyik kezével a tetőre mutatott ami az egész büfét és környékét is leárnyékolta a nap ellen.
- Szóval az előbb feltűnt, hogy megugrottál mikor megböktelek. Ez azért volt mert nem akarod, hogy megérintselek, vagy más oka van? – szelíd mosoly terült szét arcán.
- Mellesleg… neked gyönyörű szemeid vannak! – áhított hangnemmel figyelte Iza szemeit, pont úgy mintha azok teljesen megbabonázták volna őt |
Izabella:
Visszakérdezett mire rápillantva bólintottam.Mikor oldalba bökött rögtön félreugrottam.Na igen sajnos csikis vagyok és nagyon utálom ha csikiznek.
-Jó abba benne vagyok.-mosolyogtam rá aztán visszamerészkedtem mellé.Udvariasan mondta el a pult mögött álló nőnek, hogy mit is kérünk aki erre mosolyogva írta fel a rendelést.Kivett két szalvétát a fémtartóból majd az egyiket nekem adta és közben feltett egy kérdést.
-Megvárhatjuk.-válaszoltam majd egy ideig csendbe voltunk és aztán ő elmosolyodott valamin majd mondta, hogy meséljek magamról.
-Öm nem nagyon szeretek magamról beszélni meg amúgy se tudom, hogy mit mondhatnék szóval ha valami érdekel akkor csak kérdezz rá.-mondtam és kedvesen rámosolyogtam.Hát igen sose tudom, hogy ilyenkor mit kéne mondanom.Mondjam, hogy voltam katonai táborban?Na és ez egyáltalán érdekli őt?Meg amúgy is milyen lenne ezzel kezdeni. |
Eliot
- Élő zene? – elmerengve a gondolataiban figyelte a büfé felé fellógatott táblára feltűntetett választékokat. Nem volt túl sok minden, de ami volt abból viszont vagy 5 fajta.
- Röpizni kijöhetnél majd velem – bökte oldalba finoman a lányt, majd a büfés nő felé fordulva ismét feltolta szemüvegét.
- Két lángos lesz kérem – jegyezte meg udvariasan, a nő pedig mosolyogva írta fel a rendelést. Eliot két szalvétát húzott ki a fémtartóból és egyiket Iza kezébe nyomta
- Leülünk addig amíg készül? – fejével a büfé előtt lévő padokra mutatott
- De ha akarod itt is várhatunk rá… szerintem 5 perc és kész. – a levegőt kifújva gondolt bele, hogy az az 5perc is rengeteg időnek számít, főleg hogy a szeme szinte már dörömböl az éhségtől. Mióta is nem evett? A kérdésen elgondolkodva bámult rá az előtte állóra, majd csak elmosolyodva vetette el a választ, jobb ha nem tudja mióta éhezik
- Mesélj magadról. – dobta fel a témát, végül is a lányok többsége imád magáról beszélni. |
(Elfelejtettem vele írni, gomene ><")
Noah
Miután széttaposom a szálat a földön,csak megingatom fejemet, majd végül elvonszolom magamat a büfétől. Arról gőzöm sincs hogy merre, csak el innen. Végül körbejárom majdnem az egész tábort, majd legutoljára a faházakhoz érkezek el. Mivel a kisebb túrám már eléggé lefárasztott, ezért csak odabattyogok az egyik kis tákolmányhoz, és kopogás nélkül rontok be. Örömmel veszem észre, hogy senki sincs a szobában, így már le is dobom táskámat a kisasztalka mellé, majd rávetődve ágyamra, dobom be a szunyát.
/És..tulajdonképpen el 8. ház/ |
Noah
Valahogy ráakadok a büfére is, mely most tökéletesen megfelel elvárásaimnak. Csak odabattyogok a kisebb épülethez és hátamat nekidöntve a fa érdes felületének, kapom elő öngyújtómat a farzsebemből,és táskám legmélyéből pedig egy dobozt, melyből már halászok is ki egy szálat, majd a kis dobozt újra elrejtve cuccaim közé, a táskát ledobom a földre, majd csak egy halk sóhaj kíséretében rágyújtok. Mélyet szívok a szálból majd csak kifújom a füstöt de úgy hogy az egy kis kör alakot formázott. Nah,végre sikerült. Ujjaim között elkezdem billegetni a szálat, majd csak szívok még néhányat, és ettől már egészen jobban érzem magam. |
[17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
