|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.11. 13:46 - |
lakói: Yosei Shibiu & Akane Kagamine |
[28-9] [8-1]
Akane
Csak elnevettem magam arra amit mondott.
-Olyat is szoktam csinálni.-mosolodtam el ahogyan visszagondoltam arra, hogy hányzor estem már el a saját lábamba vagy csak úgy lazán a semmibe.
-Az jóó és nincs kedved gimnasztikázni?-kérdeztem csillogó szemekkel.Na talán majd vele tudok gyakorolni és akkor legalább edzésben maradok.
-Én 6 éves korom óta gimnasztikázok.-mondtam csak úgy érdekesség kép miközben felpattantam és elkezdtem nyújtani. |
Makoto
Becsukva szememet hallgattam végig a rövidre sikeredett történetet.
- Pff... még mindig jobb, mintha megbotlottál volna a saját lábadban. - ismét csak az unokahúgomhoz hasonlítottam.
- Hajlékony? - kaptam fel a hirtelen kérdésre a fejemet, tágra nyílt szemekkel. - Hát.. igazából nem tudom. Mindig jó voltam az ilyesmibe... - nem akartam hencegni a mindneféle sporteredményeimmel, köztük a tornával. |
| Akane Egyszeruen reagalta le a dolgot majd megkerdezte, hogy mi tortent velem az erdoben kozben pedig eldolt az agyon. -Hat eppen mikor jottem volna vissze elestem egy kisebb godorben es kificamodott.-adtam meg az egyszeru valaszt. -Egyebkent te mennyire vagy hajlekony?-kerdeztem ra hat ha lenne kedve gimnszatikazni velem vagy esetleg megtanithatnam hatrafele ciganykerekezni vagy valami. |
Makoto
- Hmmm... - reagáltam le egyszerűen a válaszát. Nem jött össze. Valami más témát kell találnom. - Egyébként mi történt veled? Mármint.. a bokáddal. Az tudom, hogy az erdőben voltál... - hanyagul elfeküdtem az ágyon és bámultam a plafont. Pont olyan volt, mint a legtöbb táborban, ahol eddig jártam. Látszatra tökéletes, tüzetesebben megvizsgálva azonban látszanak az átfestett beázás és egyéb idő alkotta roncsolódások nyomai. Ahogy ott feküdtem valami éles fájdalmat éreztem a hátamban. Ha meg kellett volna mozdulnom abban a pillanatban biztos nem tudtam volna. Talán csak nagyon húzott az ágy. Elvégre több, mint 24 órája fönt voltam. |
| Akane: Elegedetten mosolyogva nezte vegig ahogyan megfosztom a csomagolasatol a csokimat majd amint ez megtortenik a kuka fele hajitom a szemetet de mivel az felremegy odabattyogok majd lehajolva felveszem es kidobom majd visszamegyek Makotohoz aki mar Yo agyan ul.Kivancsian ram nezett majd feltett egy kerdest mire megraztam a fejem. -Nem nincs.- adtam meg a valaszt mikozben a tisztes tavolsagot tartva leultem melle az agyra. -Viszont orulok, hogy ti egymasra talaltatok.-neztem a fiura oszinte mosollyal.Ne, hogy meg azt higgye, hogy valami szerelmi banatos depis csaj vagy vagy leszek ettol a tematol. |
Makoto
Elégedett mosollyal néztem végig, ahogy kicsomagolja a csokit.
- Ennek örülök. - sóhajtva lerogytam feltehetőleg Yo ágyára. Remélem ő is örülni fog. Éreztem az illatát és nagyon elkapott egy pillanatra a hiánya.
- Na és mondd csak... - néztem kíváncsian Akanéra. - Neked van valakid? - annyit papoltam már neki Yoról, biztos unja szegény, csak nehéz volt másra gondolnom miután ennyi ideig nem láttam. Reméltem majd leköti a figyelmemet valami sztorival. Féltem, hogy talán unja a társaságom, elvégre ki szeretne órákig csevegni a szobatársa pasijával.. |
Akane:
Azt mondta, hogy fura vagyok mire csak elnevettem magam.
-Kicsit elszunditottam és megiejsztettél ennyi az egész.-mosolyogtam rá-Egyébként már nem fáj.-mondtam vidáman és energikusan.A szatyrából amibe az előbb belekukucskáltam elhúzott egy kekszed csokit mire csillogó szemekel vettem el tőle mivel felém nyújtottam.
-Köszönöm.Igazából nem vagyok valami válogatós de ez amúgy is az egyik kedvencem.-mondtam miközben hálás és egyben csillogó semekkel néztem rá majd elkezdtem kicsomagolni az édességemet. |
Makoto
- Fura vagy. - hőköltem meg játékosan a hirtelen felugrására. Talán megijesztettem vagy valami. - Hmm.. már nem is fáj a lábad? - néztem le a bokájára csodálkozva. Tényleg hamar kiheverte.
- Na nézd csak mit hoztam neked. - előhalásztam a szatyorból a kekszes csokit. - Tessék, remélem szereted. Nem tudom miért ezt választottam, úgy gondoltam illik hozzád. - a szódát egyenlőre nem adtam neki oda, arra gondoltam, ha majd Yo is velünk lesz megisszuk hármasban. |
Akane:
Úgy láttam, hogy hirtelen bodlgo lesz de ezt nem tudtam hova tenni viszont mikor mondta, hogy egy csoki rendel majd kacsintva jelentette ki, hogy ő választ csak ragyogó szemekkel néztem rá.
-Köszönöm szépen Ma-chan.-mosolyogtam rá szélesen és boldogan majd miután elment én lehunytam a szemem és talán el is szundítottam mert mikor hirtelen valaki azt mondta, hogy "megjöttem" úgy felriadtam, hogy majd nem leburultam az ágyról szerencsére a lábam előbb ért földet így éltem.Hamar egy ugrással termettem a fiú előtt ekinél jó sok minden volt.
-Sziaa Ma-chan.-mosolyogtam rá.Most tűnt csak fel, hogy a lábam már jól is van. |
Makoto
Hirtelen furcsa boldogság fogott el végignézve az ábrázatán a csoki gondolatára. Valami nyugalom lett urrá rajtam és úgy éreztem a világ egy csodálatos, békés hely.
- Igenis! Egy csoki, rendel! - vágtam magam katonás pózba. - Én választok. - kacsintottam, aztán már száguldottam is kifelé a büféhez.
Azt hittem sok időbe telik majd megtalálni, de valójában hamar sikerült. Igazán sok mindent meg lehett ott találni annak ellenére, hogy csak egy kis büfé. Bevásároltam két eprestejes-szódát, egy epres bom-bont Yonak, és némi gondolkodás után arra jutottam, hogy leginkább valami kekszes csoki illik Akanéhoz, így egy olyat neki. Már indultam volna visszafelé, amikor megütött a gondolat, hogy talán veszek még egy eprestejes-szódát neki is. Így is tettem, aztán fütyörészve indultam vissza a házhoz.
- Megjöttem! - kurjantottam belépve. |
Akane:
Láttam, hogy meglepődött a válaszomon de ezen csak elmosolyodtam.
-Csak befekszek az ágyba és kis pihenés után már jobb is lesz mint új korában.-mondtam széles mosollyal majd odamentem az ágyhoz és már szinte nem is bicegtem ha nem rendesen mentem.Be is feküdtem közben ő az ajtóban megállt és megkérdezte, hogy ne hozzon-e nekem valamit mire felcsillantak a szemeim így fordítottam nagyjából felé a fejem.
-De, kaphatok egy csokit?Persze csak ha nem nagy kérés.-kérdeztem rá továbbra is csillogó szemekkel és édes mosollyal. |
Makoto
Meglepve hallottam, mennyivel hamarabb helyreáll a lába, mint Akirának.
- Rendben. - mosolyodtam el lágyan. - Ígérem, sietek! - rohantam kifelé, aztán az ajtóban megtorpantam és visszanéztem felé. - Várj, ne hozzak neked valamit? - ez azért tényleg a minimum, hátha kéne neki valami, csak megteszek ennyit, hogy ne kelljen elbicegnie a büféig. |
Akane:
Úgy tűnt még nem döntötte el, hogy hová szeretne bújni.Mondta, hogy én most pihenjek, borogassam a lábam vagy jót tenne neki ha felpócolnám ő meg addig elmegy a büfébe valami csokiért.A csoki szóra megcsillantak a szemeim bár gondoltam, hogy nem nekem szeretne édességet venni.Mikor mondta, hogy inkább elsőzör segít a bokámmal és utána megy el csak elmosolyodtam.
-Köszönöm de nem szükséges.Már nem is fáj csak még nagyon picit sántítok.Igazából 1-2 óra alatt helyre áll.Úgy 1 órát már úgy is elücsörögtem az erdőben.-mosolyodtam el zavartan.
-Már jól vagyok, nyugodtan menj csak a büfébe.-mosolygom rá kedvesen. |
Makoto
Magamban átrágtam az Akane által felsorolt lehetőségeket. Még nem tudtam végül melyiket választom majd.
- Rendben van. Akkor most te pihenj le, talán jót tenne a lábadnak ha beborogatnád és felpócolnád... én meg elszaladok a büfébe valami csokiért vagy ilyesmi... Vagy várj, előbb inkább segítek ellátni a bokádat és csak aztán megyek el a büfébe. - ez valahogy úriemberhez méltóbbank tűnt. |
Akane:
Vigyorogva mondta, hogy ő is reméli mire csak biccentettem, körbenézett a szobában és rákérdezett, hogy szerintem hova bújjon.
-Hát nem is tudom.Ott az az ajtó mögötte van a fürdő oda is bebújhatsz aztán majd ha megjön azt úgy is hallod és szépen kirontasz.-mosolyogtam rá.
-De bújhatsz az ágyába is.-vigyorodtam el-Esetleg az ágy alá.-nevettem el magam.
-Majd gondolkodunk..-mosolyodom el kedvesen. |
Akane:
Vigyorogva mondta, hogy ő is reméli mire csak biccentettem, körbenézett a szobában és rákérdezett, hogy szerintem hova bújjon.
-Hát nem is tudom.Ott az az ajtó mögötte van a fürdő oda is bebújhatsz aztán majd ha megjön azt úgy is hallod és szépen kirontasz.-mosolyogtam rá.
-De bújhatsz az ágyába is.-vigyorodtam el-Esetleg az ágy alá.-nevettem el magam.
-Majd gondolkodunk..-mosolyodom el kedvesen. |
Makoto
- Én is remélem. - vigyorogtam.
- Áhhá... - végigmértem a házat. Teljesen ugyanúgy nézett ki, mint ahol én laktam az eddig még ismeretlen szobatársammal. Hogy hová bújthatnék...
- Hmm... gőzöm sincs. Van valami ötleted? Te csak jobban ismered ezt a házikót. - néztem rá kíváncsian közben forgatva saját agytekervényeimet szűntelen körbebámészkodva. |
Akane:
Csak hallgattam ahogyan mesélte a történetüket közben néha elmosolyogtam vagy kuncogtam egy kicsit.Szóval így történt.Na majd Yot szépen kifogom faggatni minden apró kis részletről.
-Értem nos gratulálok remélem sokáig együtt lesztek.-mosolyogtam rá-Vagy még tovább is.-mondtam miközben odaértünk a faházunkhoz.
-Nos itt lakunk.-mutattam az ajtóra majd kinyitottam és beléptem.
-Szóval hová szeretnél majd bújni?-kérdeztem rá az alsó ajkam beharapva már kíváncsi voltam arra, hogy mi lesz. |
Akane:
Csak vigyorgott ahogyan én is.Elég furák lehettünk de nem baj.Már előre érzem, hogy Yo-ban egy barátra találtam.Mikor mondta ,hogy nincs ötlete tehát majd megyünk arra amerre a lábunk visz.Erre csak mosolyogva lépkedtem vele az oldalamon az ajtó felé.
-Rendben.-egyeztem bele majd találomra elindultunk az egyik irányba és nem sokkal később már egy röplabda pályát pillanthattunk meg mire Yo könyörgő kiskutya szemekkel nézett rám mire rögtön elmosolyodtam és megsimiztem a buksiját.
-De aranyos vagy.-mondtam aztán a pályára néztem.-Nyomás.-mondtam majd futni kezdte ma pálya felé ahol volt pár röplabda a homokban.Egyébként a röplabdában nem vagyok olyan jó.Bár mikor, hogy.Vannak labdák amiket eltudok ütni de vannak amik egyszerűen arcon csapnak.De ahhoz már hozzászoktam.
/el: Tábor/
|
Yo
~Hihi azt hiszem ő az én emberem.~vigyorogtam magamban mikor felvetette a Tarzanos ötletet, hisz ha valaki hát én biztos, hogy kapható vagyok az ilyen őrültségekre, ezt aki ismer már mind jól tudja, ahogy azt is, hogy nem mindig végződnek jól az ehhez hasonló kis kalandjaim és nem véletlenül igen hosszú a kórtörténetem, és, hogy alig van csontom ami még nem volt eltörve...~Mintha erre büszke lehetnék~
-Nem volt konkrét ötletem. Szóval igen, csak megyünk amerre visz a lábunk, aztán majd úgy is belebotlunk valamibe vagy valakibe előbb utóbb.-indultam én is ki a faházból. Kint egyre jobban beborult, ugyanakkor melegebb volt mint korábban. Ha most esni kezd, tutira veszem, hogy fuldokolni fogunk a párától mire vége van, de az is biztos, hogy nem fogok fedezékbe vonulni, hanem hagyom magam bőrig ázni. ~Szeretem az esőt~ Ahogy odakint sétáltunk zsebre vágtam kezeimet és kémleltem, hátha találok valami érdemlegeset, végül pedig megpillantottam egy röplabda pályát és nem véletlenül fordultam Khez könyörgő kiskutya szemekkel.
//el ide: Tábor// |
[28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
