|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.11. 13:20 - |
 |
[43-24] [23-4] [3-1]
Makoto
Elmosolyodva figyeltem Yot, ahogy megkörnyékezi a mókust, majd magam is leguggoltam mellé.
- Furaa... mintha kíváncsi lenne. - biccentettem oldalra a fejemet. A mókus közelebbmerészkedett Yo kezéhez. Tényleg lenyűgöző volt ez számomra.
- Biztos tetszünk neki. - vigyorogtam szélesen. Nem csodálom. Ha mókus lennék bizonyára én is így néznék Yora. Bár talán még így is, hogy nem vagyok mókus így szoktam nézni rá...
|
Yo:
-Hihi. Nagyon helyes, mert erről nem mondok le semmiképpen, ahhoz túl jó a nyereményem.- vigyorogtam elégedetten miközben szivárványhártyáit méregettem. Azonban sajnos nem tehettem sokáig, mert ő már el is kezdett nézelődni és természetesen talált is valami érdekeset. Nem is ő lett volna ha nem.
-Júúúúj mókuska.-csillantak föl szemeim az imádni való kis szőrcsomó láttán. Nagyon szerettem az állatokat, főleg az ilyen aprócska, bolyhos állatkákat. Kicsit közelebb merészkedtem a jószághoz.., hogy egészen pontos legyek alig húsz centiméter választott el tőle. Leguggoltam elé és közelebb nyújtottam ujjamat. Kíváncsi voltam vajon elmenekül, vagy sem. De szerencsémre nem tette.
-Ma-chan ez a mókus nagyon aranyos és nem is fél.-néztem föl a fiúra széles mosollyal arcomon. |
Makoto
- Nem fogok visszavágót követeleni. - néztem le rá magaadóan, akárhogyis értette győzelmét. Utáltam veszteni, de vele szemben bármikor képes voltam rá.
- És most? - fordultam körbe hirtelen, hogy átnézzem a terepet, hátha eszembe jut valami elfoglaltság.
- Ha? - akadt meg valamin a szemem egész közel hozzánk. - Odanézz! - mutattam a kis mókusra, aki minket méregetett. Még sosem láttam ilyet. A mókusok mindig menekültek előlem, erre most ez idemerészkedett. |
| Yo:///////
-Eeeh~?-sikerült elérnie, hogy jobban zavarba jöjjek mint egész eddigi életemben valaha is, de... nagyon boldog voltam és nyugodtan használhatom ide ugyan ezen szókapcsolatot, mint egész eddigi életemben valaha is.
Makoto csókja gyengéd és édes volt, mint ő maga. Annyira... szerettem. Azt kívántam, hogy örökre tartson az a pillanat. Nyakába fontam karjaimat és övatosan hajába túrtam, majd miután vége szakadt annak csodának arcomat mellkasába fúrtam, hogy ne lássa milyen vörös vagyok.
-Ma-chan... tudom, hogy megtaláltál, de szerintem akkor is én nyertem.-mosolyogtam föl rá. Igen itt én voltam az igazi győztes. |
Makoto
- Ki mondta, hogy viccelek, baka? - jelenlegi állás szerint tényleg szerettem volna feleségül venni, aztán figyelni, hogy ifjabb Yo és Makoto felnőnek... Najó, inkább gyorsan elhesegettem ezeket a gondolatokat, mert tényleg sok víz elfolyik még addig, de őszintén reméltem, hogy ilyen véget ér majd a történetünk.
A puszija után két kezem közé vettem az arcát és újra visszahúztam és sokkal hosszabban csókoltam meg. Nem akartam elengedni. Belegondolva soha nem akartam elengedni valahányszor megcsókoltam, de most teljesen eluralkodott rajtam ez az érzés és már tényleg szükségem lett volna levegőre, de oly mindegy volt. |
| Yo:///////
Komolyan Ma-chan már túl rendes...és tökéletes, ez nem igazságos , így túlságosan szeretem őt.-Az igaz... mi unatkozni nem fogunk túl gyakran.-bólintottam miközben már egy halványka, alig látható mosoly ékeskedett pofimon. Amikor megemlíti, hogy majd feleségül vesz karmazsin vörös színben kezd pompázni arcom, bár tudom csak poénkodik de azért mégis csak.-Nyaaa~Ma-chan ilyesmivel nem illik tréfálni, most már tényleg feleségül kell egyszer venned.-fújom föl arco.at pont úgy mikor haragszom valamiért bár csak zavaromat próbáltam leplezni. -Különben meg...-hajtomkicsit le fejemet- Én is szeretlek.-mosolygok miközben fölnézek szemeibe és odahajolva hozzá adok puszit szájára. |
Makoto
- Ugyan... - húzodtam el picit vigyorogva. - Ezért szeretek veled lenni. Mert sosem hagyod, hogy unatkozzam, tudod... - simítottam végig egy ujjamal az arcán. Tényleg nem volt soha még egy unalmas percünk sem együtt egészen a megismerkedésünk napja óta. Az lett volna furcsa ha egyszer nem történik semmi. Kölcsönösen okoztuk a bajt egymásnak folyton... úgy ahogy mondta, újra meg újra meg újra...
- Pontosan ezért foglak majd egy szép napon feleségül venni. - sóhajtottam játékosan behunyt szemekkel. - Hogy rémizgalmas életem legyen. - küldtem felé egy őszinte mosolyt. Bár az esküvő miatt még ráérünk aggódni, egyenlőre csak szeretnék egy újabb szép napot eltölteni. - Na meg persze azért is, mert szeretlek... - fűztem hozzá viccelődve, miközben fölálltam és felé nyújtotam a kezemet, hogy őt is felsegítsem. |
| Yo/////
Éreztem Ma-chan törődését, ahogy próbál megnyugtatni, gyengéd érintését és hallottam mély mégis lágy hangját. Annyira... nem is tudom talán abhihetetlen a legjobb szórá, hiszen ő egyedül képes arra, hogy elűzze messzire ezeket a sötét és rémes képeket, ráadásul nem is kell künösebben sok mindent tennie, elég ha csak van. Megemelte államat én pedig végig néztem az apró vízmosáson, a fákon, majd egyenesen Ma-chan szemeibe meredtem és bár még szipogtam párat, de határozottan jobban voltam. -Sajnálom, hogy ennyi gondot okozok folyton, újra meg újra meg újra meg újra...-néztem bűnbánó kölyök kutyaként. |
Makoto
Egyik pillanatban még olyan békés volt, aztán a következőben meg épp, mint aki Freddy Kruegerrel talákozott... Mikor felébrdet meglepve szorítottam magamhoz.
- Shh... semmi gond. - simítottam végig a haján babusgatva. - Csak egy álom volt... nincs semmi baj. - mosolyogtam. - Nézz csak körül, milyen szép ez a hely és milyen békés itt minden... - emeltem fel az állát, hogy lássa. Tényleg gyönörű volt, ahogy a fák között besütött egy egy napsugár és visszatükröződött a víz felszínen. Nem ez volt az első alkalom mostanában, hogy így láttam. Egyik nap mikor együtt aludtunk szintén ez történt az éjszaka közepén, de nem akart beszélni róla, hát ráhagytam a dolgot. |
| Yo:
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de szerintem nem szundikáltam túlrégóta ott mikor ismét jött az a jelenet. Az a borzasztó látvány álmomban, ahogy a szüleimet szemeim láttára megölik... de nem értem miért álmodom ezzel hiszen én nem voltam ott akkor. Nem is ismertem őket, ráadásul ha az ő gyilkosságukat látom álmomban akkor Rinét miért nem? Hiszen ő is... vagyis eltűnt szóval valószínűleg...
Nem vettem észre, hogy Ma-chan rám talált és épp mint holmi perverz épp az alvó arcomat figyeli. Csak azt tudtam, hogy.menekülni akartam így mozgolódni kezdtem, arcom nyugtalanságot, kétségbe esett kínlódást tükrözött, míg végül a legkegyetlenebb résznél kipattantak szemeim és könnyben úszó szemekkel meredtem Makotora.
-Ma-chan..-motyogtam miközben megtöröltem arcomat.-Annyira rossz volt.-bújtam szorosan hozzá és fúrtam mellkasába arcomat. |
Makoto
- Yooo! Tudom, hogy itt vagy valahol. - valójában nem tudtam de őszintén reméltem. Csendben maradtam, hogy hátha meghallom valahol kuncogni vagy ilyesmi, de semmi. Csak a patak csurdogálását és a madarakat hallottam. Hát nem lesz egyszerű. Elkezdtem tüzetesebben átvizsgálni a helyet. Reméltem, hogy Yo nem döntött úgy könnyű búvár lesz és valahol a víz alatt bújkál... tőle kitelt.
Átnéztem mindent, amit lehetett, még néhány kavics alá is benéztem de semmi. Talán még sem itt lesz. Aztán megpillantottam valamit.
Egy fának, ami a vízből nőtt ki, az odvából kilógott valami. Közelebb mentem, hogy szemügyre vegyem. Diadalmas mosolyora húztam a szám.
- Meg---- - kezdem kiáltani de hamar észrevettem, hogy alszik. - ---vagy. - fejeztem be halkan, lágyan elmosolyodva. Leguggoltam hozzá és némán figyeltem az alvó arcát. Hát ezért volt olyan csendes... biztos nagyon álmos volt. |
| Yo:
Ma valahogy különösen elvarázsolt voltam, nem is tudom miért, de reggel óta álmodoztam mindenféle buta dologról, közben szegény Ma-chanról időnként elfeledkezve. Talán épp ezért merült fel erdei sétánk aladt a bújócska is. Mindenesetre úgy gondoltam a pataknál bőven van lehetőségem rejtözködni, akár még a vízbe is, elvégre eléggé jó időnk volt hozzá.
Találtam egy helyet ahol egy fa szószerint félig a vízből nőtt ki és volt benne egy nagyobb üreg, hát fogtan magam és bekuporodtam. Reméltem, hogy én nyerek és Ma-chan föladja, de közben örültem volna ha megtalál.
Ahogy így várakoztam elbambultam, majd igen hamar elszunnyadtam. Mostanában keveset aludtam, mert éjszakánként rémálmaim voltak és pár óránként felriadtam aztán nem tudtam vissza aludni. |
Makoto
Valahogy kiskoromban szórakoztatóbbnak találtam a bújócskát. Lehet mert kisebb voltam és könnyebben el tudtam bújni. Persze Yo, elég jól el tudott rejtőzni és mindig legyőzött.
Már kora reggel az erdőbe mentünk. Kicsit csendesek voltunk... legalábbis csendesebbek az átlagosnál. És hirtelen belekezdtünk ebbe a játékba... Szép.
Nem tudtam már hol keressem. Végül a patakhoz mentem. Még télen elterveztük, hogy nyáron majd egy egész napot egy pataknál töltünk. Hogy belelógatjuk a lábunkat a vízbe és baromi jól fogjuk érezni magunkat.
- Héééé, Yoooo! - kiáltottam. Ügyesen lemásztam a köveken, és átszökdécseltem a vízben lévőkön a patak túloldalára. |
| Jake: azt mondta hogy kinn voltunk, de semmi erdekes nem tortent csak egy sebet dzerzet. Huha az igen. Mikor megfordult es elindult visszafele lattam csak meg a sebet. Annyira azert nem volt nagy. Csak megvontam a vallam es elindultam utana vissza. Ataborba.
/El tabor/ |
Akane:
Mikor először ránéztem Jakere éppen egy madarat próbált elűzni a hajából mire muszáj volt elnetnem magam.Már éppen mentem volna oda szépen kivenni majd elengedni mire sikerült elzavarnia.Ő is jó reggeltet kívánt majd mikor mondta, hogy lassan visszamehetnénk mert kéne egy zuhany elmosolyodtam és odalépkedtem hozzá.A madár kicsit belerontott a hajába így odaemelve a kezem igazítottam meg neki majd befordultam a menet irányba.
-Oké hát kint voltunk semmi se történt.De egy sebet így is szereztem.-nevettem el magam.
-Nyah nem baj majd máskor és máshol lehet, hogy lesz valami.-mondtam aztán elindultam előre így hátulról láthatta a sebem de ez egyáltalán nem zavart.Mikor zavart engem egy ilyen seb?Végül is csak egy kisebb részen lejött a bőrőm meg kicsit vérzett semmiség.Álmomban biztos fájt de most már nem.
|
Jacob
*00:42*
Mondta, hogy lökködni meg elkepni tudom, mire nevetve felnyögtem. NA jó ha az eddigieket nézzük, igaza lehet. Mikor a farkas vonított láttam, hogy felkapta rá a fejét. NA akkor most vagy sikitva fog kirohanni vagy...vagy nem tudom. D eminden esetre a vagy jött be, mert ott maradt szépen nyugodtan a fenekén. Egy jó ideig tényleg semmi nem történt, mi meg csak valami némák ülltünk ott és meg nem mukkantunk volna. Egy időután ráhajtotta a térdére a fejét, s mikor már gy jo ideje ugy volt, en nekidöntöttem a hátam egy fának. A hűs erdei levegő hamr rám hozta az álmot.
*rendes idő*
Mikor reggel felkelltem érdekes jelenség történt. Egy nyomi kis madár csücsült a fejemen és az istenért nem akart leszállni. Végül már a kezemmel kapállózva űztem el, majd meghallottam, ahogyan Akane felkell.
-Neked is.-álltam fel, majd nyújtóztam nagyot s ropogtattam ki ugy a csontjaim. Azta a jó.... de régen aludtam már ülve a földön.
-LAssan visszamehetnénk. Kelle egy zuhany.-fintorogtam és inkább csak nekidültem egy fának ugy várva Akanet. |
Akane:
*nyahh 00:30*
Jake egy pimasz mosollyal mondta, hogy ez azért így nem teljesen igaz erre csak elmosolyodtam.
-Tényleg nem...Akkor löködni és elkapni.-mosolyogtam rá gyerekesen majd egy jó ideig csak ücsörögtünk mikor farkas vonyítás csapta meg a fülemet.Úr Isten ilyet mindig is hallani akartam.Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy visszavonyítsak-e de inkább úgy döntöttem, hogy nem.Nem tudom mennyi idő telt el de mivel nem történt semmi érdekes elkezdtem álmosodni majd valamikor 1-2 óra között felhúztam a térdemet majd arra rakva a fejem pihentem.Ám ez tartott max 10 percig mert rögtön be is aludtam.
*rendes időszámítás*
Úgy ébredtem, hogy elvagyok dőlve a földön és a kezemen van egy seb ami kicsit vérzett.Erre csak kicsit kómásan ültem fel majd nyújtóztam egyet.Ezután a sebemet kémleltem végül csak megrántva a vállam hagytam abba és eresztettem le magam mellé a kezem.Annyira nem is fáj szóval nem is érdekel.
-Jó reggelt.-mondtam és már kezdtem visszanyerni eredeti hiperaktív énem.
|
| Mikor visszahuztam o csak lokott rajtam egyet egy Te csak mindig lokkodni tudsz kifejezessel, mire nevetve ertem segget es maradtam a foldon ulve.
-Hmmm ez azert igy nem teljesen igasz.- villantottam meg egy pimasz mosolyt de utana inkabb ismet megkomolyodtam. Mikor mondta, hogy nem fog legalabbbunatkozni, csak tudatlanul megvontam a vallam. Ehy jo ideje mar ottnultem a foldon nagy semmitteves kozepette, mikor egy farkas vonitasa verte fel az erdot. Olyen egy-masfel merfoldnyire lehetett. Szoval meg a leggyorsabb tempojaban is kozel egy ora amigbideert volna. Persze lehetetlen hogy pont minket szemeljennki ilyen messzirolnigy nem is aghodtam. |
| Akane Mikor hatrafordultam o mar ott volt megfogta a derekam majd kicsit meglokott es azt hittem beleesek a patakba de mar megint nem igy lett mert megtartott erre mar vissza is lendultem es kicsit megloktem ot.
-Nyah, hogy te csak lokodni tudsz.-mondtam de persze csak vicceltdm es ez latszott is rajtam. -Hm nem baj legalabb sose unatkozok.-nevettem el magam. |
| Jake:
Azt mondta, hogy csak akkor ha tortenni is fog valami erdekes. Erre csak elvigyorodtan. Majd neztem ahogyan a patakhoz setal es legugol. Halkan utana osontam, s mikor azt mondta jo langxos a viz es htranezett megragadtam a derekanal es loktem rajte aegy aprot mint egy beilyesztes, de azert erosen tartottam nehogy tenyleg beleessen
-Ha lehet azert ne furodj meh benne.-vigyorogtam aztan pimaszul |
[43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
